HU/SB 10.10.15
15. VERS
- daridro nirahaṁ-stambho
- muktaḥ sarva-madair iha
- kṛcchraṁ yadṛcchayāpnoti
- tad dhi tasya paraṁ tapaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daridraḥ—egy szegény ember; nir-aham-stambhaḥ—automatikusan megszabadul minden hamis tekintélyérzettől; muktaḥ—megszabadult; sarva—minden; madaiḥ—hamis egótól; iha—ebben a világban; kṛcchram—nagy nehézségek árán; yadṛcchayā āpnoti—amit véletlenül kap a sorstól; tat—az; hi—valójában; tasya—övé; param—tökéletes; tapaḥ—lemondás.
FORDÍTÁS
Egy szegény ember mindenképpen arra kényszerül, hogy lemondásokat és vezekléseket végezzen, hiszen nincs vagyona, nincs semmi tulajdona. Hamis tekintélyérzete ezzel megsemmisül. Mindig éhezik, nincsen hajléka és ruhája, ezért be kell érnie azzal, amit a gondviselés kegyéből kap. Ez az elkerülhetetlen lemondás jót tesz neki, mert megtisztítja, s teljesen megszabadítja a hamis egótól.
MAGYARÁZAT
Egy szent önként elfogadja a szegénységet, hogy megszabaduljon az anyagi, hamis tekintélyérzettől. Számos nagy király fordított hátat a királyi életmódnak, s vonult az erdőbe, hogy a védikus kultúrának megfelelően a lemondások végzésével megtisztuljon. Ha azonban egy olyan ember, aki önként képtelen arra, hogy lemondást gyakoroljon, földönfutóvá válik, automatikusan lemondásra kényszerül. A lemondás mindenkinek jó, mert mindenkit megszabadít az anyagi feltételektől. Ezért ha valaki nagyon büszke az anyagi helyzetére, akkor teheti leginkább jóvá ostobaságát, ha koldusbotra jut. Dāridrya-doṣo guṇa-rāśi-nāśi: amikor valakit szegénység sújt, ez természetes módon letöri nemes születése, vagyona és szépsége miatti hamis büszkeségét. Amikor így megjavul, a megfelelő helyzetbe kerül ahhoz, hogy felszabadulhasson.