HU/SB 10.10.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

nityaṁ kṣut-kṣāma-dehasya
daridrasyānna-kāṅkṣiṇaḥ
indriyāṇy anuśuṣyanti
hiṁsāpi vinivartate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nityam—mindig; kṣut—éhséggel; kṣāma—gyenge, nincs elég ereje; dehasya—egy szegény ember testének; daridrasya—földönfutó; anna-kāṅkṣiṇaḥ—mindig elegendő ételre vágyik; indriyāṇi—az érzékek, amelyeket kígyókhoz hasonlítanak; anuśuṣyanti—egyre gyengébbé és gyengébbé válnak, csökken az erejük; hiṁsā api—a hajlam arra, hogy másokat bántson; vinivartate—csökken.


FORDÍTÁS

A szegénység sújtotta ember örökké éhezik, s nem tud eleget enni, ezért egyre gyengébb és gyengébb lesz. Nincs fölösleges ereje, így aztán érzékei automatikusan megnyugszanak, ezért nem képes másokat bántani. Az ilyen ember automatikusan eléri azt az eredményt, melyre a szentek tesznek szert önkéntes lemondásaikkal és vezekléseikkel.


MAGYARÁZAT

A tapasztalt orvosok véleménye szerint a cukorbaj a falánkság eredménye, a tüdőbaj pedig egy olyan betegség, ami a túl kevés evésből származik. Ne vágyjunk hát se cukorbajra, se tüdőbajra! Yāvad artha-prayojanam. Együnk mértékletesen, és vigyázzunk az egészségünkre csupán azért, hogy fejlődhessünk a Kṛṣṇa-tudatban. A Śrīmad-Bhāgavatam egy másik helyen azt javasolja (SB 1.2.10):

kāmasya nendriya-prītir
lābho jīveta yāvatā
jīvasya tattva-jijñāsā
nārtho yaś ceha karmabhiḥ

Az emberi életben az az igazi kötelességünk, hogy egészségesek maradjunk, hogy így fejlődni tudjunk a lelki megvalósítás útján. Az emberi élet nem arra van, hogy az érzékeket fölöslegesen erőssé tegyük, hogy így betegségtől szenvedjünk, s az irigy, harcias szellemet erősítsük magunkban. Ebben a Kali-korban azonban az emberi civilizáció olyannyira tévúton jár, hogy az emberek szükségtelenül egyre nagyobb anyagi fejlődést érnek el, s ennek eredményeképpen mind több és több vágóhidat, italboltot és bordélyházat nyitnak. Ezzel az egész civilizációt romlásba döntik.