HU/SB 10.13.16
16. VERS
- tato vatsān adṛṣṭvaitya
- puline ’pi ca vatsapān
- ubhāv api vane kṛṣṇo
- vicikāya samantataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; vatsān—a borjakat; adṛṣṭvā—nem látva az erdőben; etya—utána; puline api—a Yamunā partjára; ca—szintén; vatsapān—nem látta a tehénpásztorfiúkat; ubhau api—mindannyian (a borjak és a tehénpásztorfiúk); vane—az erdőben; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa; vicikāya—mindenfelé kereste; samantataḥ—itt és ott.
FORDÍTÁS
Amikor Kṛṣṇa nem találta a borjakat, visszatért a folyó partjára, ott azonban már a tehénpásztorfiúkat sem látta többé. Így aztán mintha mit sem tudott volna arról, hogy mi történt, mindannyiukat keresni kezdte.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa azonnal rájött, hogy a borjakat és a fiúkat is Brahmā rabolta el, de mintha csak egy ártatlan gyerek lenne, mindenütt keresni kezdte őket, hogy Brahmā ne értse meg Kṛṣṇa māyāját. Mindez csupán színielőadás volt. A színész tud mindent, mégis úgy játszik a színpadon, hogy mások ne értsék meg őt.