HU/SB 10.13.17
17. VERS
- kvāpy adṛṣṭvāntar-vipine
- vatsān pālāṁś ca viśva-vit
- sarvaṁ vidhi-kṛtaṁ kṛṣṇaḥ
- sahasāvajagāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kva api—sehol; adṛṣṭvā—egyáltalán nem látva; antaḥ-vipine—az erdőben; vatsān—a borjak; pālān ca—és őrzőik, a tehénpásztorfiúk; viśva-vit—Kṛṣṇa, aki mindenről tud, ami a kozmikus megnyilvánulásban történik; sarvam—mindent; vidhi-kṛtam—Brahmā tette; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa; sahasā—azonnal; avajagāma ha—megértette.
FORDÍTÁS
Amikor Kṛṣṇa nem akadt a borjak és őrzőik, a tehénpásztorfiúk nyomára az erdőben, hirtelen megértette, hogy ez az Úr Brahmā műve volt.
MAGYARÁZAT
Noha Kṛṣṇa viśva-vit, tud mindenről, ami a kozmikus megnyilvánulásban történik, ártatlan gyermekként tudatlanságot színlelt, mintha nem tudna Brahmā cselekedeteiről, noha rögtön megértette, hogy mindezt Brahmā tette. Ezt a kedvtelést brahma-vimohanának, Brahmā zavarodottságának hívják. Brahmāt már Kṛṣṇa ártatlan gyermekként végrehajtott cselekedetei is zavarba hozták, s most még inkább zavarba fog jönni.