HU/SB 10.13.56


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


56. VERS

tato ’tikutukodvṛtya-
stimitaikādaśendriyaḥ
tad-dhāmnābhūd ajas tūṣṇīṁ
pūr-devy-antīva putrikā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—akkor; atikutuka-udvṛtya-stimita-ekādaśa-indriyaḥ—akinek tizenegy érzéke először megdöbbent az ámulattól, majd elalélt a transzcendentális gyönyörtől; tad-dhāmnā—azoknak a viṣṇu-mūrtiknak a ragyogásától; abhūt—vált; ajaḥ—az Úr Brahmā; tūṣṇīm—néma; pūḥ-devī-anti—a falu istensége (grāmya-devatā) jelenlétében; iva—ahogy; putrikā—egy gyermek által készített agyagbaba.


FORDÍTÁS

A viṣṇu-mūrtik ragyogásának erejétől az Úr Brahmā tizenegy érzéke megdöbbent az ámulattól, s elalélt a transzcendentális gyönyörtől, ő maga pedig elhallgatott, akár egy gyermek agyagbabája a falu istenségének színe előtt.


MAGYARÁZAT

Brahmāt a transzcendentális gyönyör egészen megzavarta (muhyanti yat sūrayaḥ). Döbbenetében valamennyi érzéke elkábult, és képtelen volt bármit is mondani vagy tenni. Brahmā abszolútnak tekintette magát, s azt gondolta, ő az egyetlen hatalmas istenség, most azonban letörték büszkeségét, s újra csupán a félistenek egyike volt    —    fontos félisten persze, de mégis csak egy félisten. Brahmāt tehát nem lehet Istenhez    —    Kṛṣṇához vagy Nārāyaṇához    —    hasonlítani. Nārāyaṇához még olyan félisteneket sem szabad hasonlítani, mint Brahmā és Śiva, másokról nem is beszélve.

yas tu nārāyaṇaṁ devaṁ
brahma-rudrādi-daivataiḥ
samatvenaiva vīkṣeta
sa pāṣaṇḍī bhaved dhruvam

„Aki a Brahmāhoz vagy Śivához hasonló félisteneket Nārāyaṇával egyenrangúnak véli, az kétségtelenül bűnösnek tekintendő.” Ne gondoljuk, hogy a félistenek egyenlőek Nārāyaṇával, hiszen ezt még Śaṅkarācārya is megtiltotta (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt). Ezenkívül a Védák is megemlítik: eko nārāyaṇa āsīn na brahmā neśānaḥ. „A teremtés kezdetén egyedül a Legfelsőbb Személyiség, Nārāyaṇa létezett, s nem létezett sem Brahmā, sem Śiva.” Aki ezért az élete végén Nārāyaṇára emlékezik, az eléri az élet tökéletességét (ante nārāyaṇa-smṛtiḥ (SB 2.1.6)).