HU/SB 10.2.42


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


42. VERS

śrī-śuka uvāca
ity abhiṣṭūya puruṣaṁ
yad-rūpam anidaṁ yathā
brahmeśānau purodhāya
devāḥ pratiyayur divam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—ily módon; abhiṣṭūya—imákat ajánlva; puruṣam—a Legfelsőbb Személyiségnek; yat-rūpam—akinek formája; anidam—transzcendentális; yathā—ahogy; brahma—az Úr Brahmā; īśānau—és az Úr Śiva; purodhāya—elöl tartva őket; devāḥ—valamennyi félisten; pratiyayuḥ—visszatértek; divam—mennybéli otthonaikba.


FORDÍTÁS

Így fohászkodtak a félistenek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, az Úr Viṣṇuhoz, a Transzcendenshez, majd az Úr Brahmāval és az Úr Śivával az élen mindannyian hazatértek a mennyei bolygókra.


MAGYARÁZAT

Az írások kijelentik:

adyāpiha caitanya e saba līlā kare
yāṅ’ra bhāgye thāke, se dekhaye nirantare
(Caitanya-bhāgavata, Madhya 23.513)

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációi folyamatosan jelennek meg, akár egy folyó vagy egy óceán hullámai. Határtalanok, ennek ellenére azonban csak azok a bhakták képesek érzékelni őket, akik szerencsések. A devatāk, a félistenek szerencsére megértették, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászállt, ezért imáikat ajánlották Neki, s aztán az Úr Śiva és az Úr Brahmā vezetésével hazatértek.

Śrīla Jīva Gosvāmī Krama-sandarbha című magyarázataiban beszél a kukṣi-gataḥ szóról, amely azt jelenti, hogy „Devakī méhében”. Mivel először az hangzott el, hogy Kṛṣṇa Vasudeva szívében volt jelen, majd Devakī szívébe került, Śrī Jīva Gosvāmī azt írja: hogyan lehetséges, hogy most Devakī méhében van? Válaszul kijelenti, hogy ez nem ellentmondás. Az Úr képes a szívből a méhbe menni, a méhből pedig a szívbe. Igazság szerint bárhová mehet, és bárhol lehet. A Brahma-saṁhitā (5.35) megerősíti: aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-sthaṁ govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Az Úr ott lehet, ahol akar. Így aztán Devakīnak, aki korábbi életében erre vágyott, most alkalma nyílt azt az áldást kérnie, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a fia lehessen, Devakī-nandana.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Énekének második fejezetéhez, melynek címe: „A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához”