HU/SB 10.4.36
36. VERS
- kiṁ kṣema-śūrair vibudhair
- asaṁyuga-vikatthanaiḥ
- raho-juṣā kiṁ hariṇā
- śambhunā vā vanaukasā
- kim indreṇālpa-vīryeṇa
- brahmaṇā vā tapasyatā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—mitől kellene félni; kṣema—egy olyan helyen, ahol hiányzik a harci képesség; śūraiḥ—a félistenek által; vibudhaiḥ—ilyen hatalmas személyek által; asaṁyuga-vikatthanaiḥ—hencegéssel és hasztalan beszéddel, a harctól távol; rahaḥ-juṣā—aki egy magányos helyen él a szív mélyén; kim hariṇā—miért kellene félni az Úr Viṣṇutól; śambhunā—(s miért kellene félni) az Úr Śivától; vā—akár; vana-okasā—aki az erdőben él; kim indreṇa—miért kellene félni az Úr Indrától; alpa-vīryeṇa—ő egyáltalán nem hatalmas (hiszen nincs ereje megküzdeni veled); brahmaṇā—és miért kellene félni Brahmātól; vā—akár; tapasyatā—aki mindig meditál.
FORDÍTÁS
A csatatértől távol a félistenek csak haszontalanul hencegnek — csupán akkor tudják megmutatni bátorságukat, ha nincs harc. Az ilyen félistenektől nem kell tartanunk. Ami az Úr Viṣṇut illeti, Ő a yogīk szívének mélyén él magányosan. Az Úr Śiva az erdőbe vonult, az Úr Brahmā pedig örökké lemondásokat végez és meditál. A többi félistennek, akiknek élén Indra áll, nincs hatalma. Nincs okod tehát a félelemre.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa miniszterei azt mondták Kaṁsának, hogy a legkiválóbb félistenek mind elmenekültek tőle való félelmükben. Az egyik az erdőbe ment, a másik a szív mélyére, a harmadik pedig tapasyát végez. „Egyáltalán nem kell félned a félistenektől — mondták. — Csak készülj fel a harcra!”