HU/SB 10.4.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

na tvaṁ vismṛta-śastrāstrān
virathān bhaya-saṁvṛtān
haṁsy anyāsakta-vimukhān
bhagna-cāpān ayudhyataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; tvam—felségedet; vismṛta-śastra-astrān—akik elfelejtették, hogyan kell használni a fegyvereket; virathān—szekerek nélkül; bhaya-saṁvṛtān—a félelemtől megzavarodva; haṁsi—öl; anya-āsakta-vimukhān—azok, akik nem a harchoz, hanem valami máshoz ragaszkodnak; bhagna-cāpān—íjaik eltörtek; ayudhyataḥ—s így nem harcoltak.


FORDÍTÁS

Amikor a félistenek elveszítik szekereiket, amikor elfelejtik, hogyan kell használni a fegyvereket, amikor félnek, vagy valami máshoz ragaszkodnak, mint a harchoz, amikor íjuk eltörik, s így nem képesek tovább harcolni, felséged nem öli meg őket.


MAGYARÁZAT

Még a harcot is bizonyos elvek irányítják. Ha egy ellenségnek nincs szekere, ha a félelem hatására elfelejti a harc művészetét, vagy nem akar harcolni, akkor nem szabad megölni. Kaṁsa miniszterei emlékeztették Kaṁsát, hogy hatalma ellenére ismerte a harc elveit, s így tehetetlenségük miatt megbocsátott a félisteneknek. „A jelenlegi vészhelyzetben azonban    —    mondták a miniszterek    —    nincs helye az ilyen kegynek vagy harci etikettnek. Most állj készen a harcra minden körülmények között!” Így tehát azt tanácsolták Kaṁsának, hogy hagyjon fel a harc hagyományos illemszabályaival, és mindenáron lássa el az ellenség baját.