HU/SB 10.6.8
8. VERS
- vibudhya tāṁ bālaka-mārikā-grahaṁ
- carācarātmā sa nimīlitekṣaṇaḥ
- anantam āropayad aṅkam antakaṁ
- yathoragaṁ suptam abuddhi-rajju-dhīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vibudhya—megértve; tām—őt (Pūtanāt); bālaka-mārikā-graham—a boszorkányt, aki jól értett a kisgyerekek megöléséhez; cara-acara-ātmā—Kṛṣṇa, a mindent átható Felsőlélek; saḥ—Ő; nimīlita-īkṣaṇaḥ—becsukta szemét; anantam—a Határtalan; āropayat—helyezte; aṅkam—ölébe; antakam—saját végzetére; yathā—ahogy; uragam—egy kígyót; suptam—miközben alszik; abuddhi—egy olyan ember, akinek nincs esze; rajju-dhīḥ—aki azt hiszi a kígyóról, hogy kötél.
FORDÍTÁS
Az Úr Śrī Kṛṣṇa, a mindent átható Felsőlélek, aki ágyában feküdt, tudta, hogy Pūtanā, a kisgyermekek elpusztításához jól értő boszorkány azért jött, hogy megölje Őt, ezért mintha félne tőle, behunyta a szemét. Pūtanā az ölébe vette Kṛṣṇát, aki a végzetét jelentette. Úgy tett, akár az ostoba ember, aki egy alvó kígyót vesz az ölébe abban a hiszemben, hogy az egy kötél.
MAGYARÁZAT
Ez a vers kétféle tanácstalanságról beszél. Amikor Kṛṣṇa látta, hogy Pūtanā azért jött, hogy megölje Őt, azt gondolta, hogy mivel ez az asszony anyai szeretettel fordult Felé — noha ezt csak megjátszotta —, áldásában kell részesítenie. Így hát egy kicsit zavartan nézett rá, majd újra becsukta szemét. Pūtanā rākṣasī szintén zavarban volt. Nem volt elég okos ahhoz, hogy megértse, hogy egy alvó kígyót vesz az ölébe; azt gondolta, hogy a kígyó egy közönséges kötél. Az antakam és anantam szavak egymás ellentétei. Pūtanā nem volt intelligens, ezért azt gondolta, hogy megölheti az antakamot, megsemmisülésének forrását, mivel azonban Kṛṣṇa ananta, határtalan, Őt senki sem ölheti meg.