HU/SB 10.6: Putana démon megölése
10.6.1. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nanda Mahārāja hazafelé tartott, s közben arra gondolt, hogy amit Vasudeva mondott, nem lehet valótlan vagy hiábavaló. Minden bizonnyal veszély fenyegeti Gokulát. Ahogy Nanda Mahārāja a gyönyörű fiára, Kṛṣṇára váró veszedelemre gondolt, félelem töltötte el, s a legfelsőbb irányító lótuszlábánál keresett menedéket.
10.6.2. vers: Mialatt Nanda Mahārāja Gokula felé igyekezett, a kegyetlen Pūtanā, akit Kaṁsa korábban a csecsemők megölésével bízott meg, bűnös kötelességét végezve járta a városokat és a falvakat.
10.6.3. vers: Kedves királyom! Azt a helyet, ahol az emberek — legyenek bármilyen helyzetben — az éneklés és hallás révén [śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ] eleget tesznek az odaadó szolgálatban rájuk háruló kötelességeiknek, semmilyen gonosz befolyás veszélye nem fenyegetheti. Így aztán nem volt ok az aggodalomra Gokulával kapcsolatban, amíg az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen jelen volt.
10.6.4. vers: Egyszer Pūtanā rākṣasī, aki oda tudott menni, ahová csak akart, s aki az égben vándorolt, misztikus hatalma révén egy szépséges nővé változott, s így jelent meg Gokulában, Nanda Mahārāja birodalmában.
10.6.5-6. vers: Csípője telt volt, s úgy tűnt, mintha nagy, feszes melleinek súlyát karcsú dereka szinte alig bírná el. Nagyon szép ruhát viselt, s gyönyörű arcát laza hajfürtök keretezték, melyet egy mallikā virágokból készült füzér ékesített. Fülbevalói ragyogtak, s ahogy végtelenül vonzóan, mindenkire rápillantva mosolygott, szépsége Vraja minden lakójának felkeltette a figyelmét, különösen pedig a férfiakét. Amikor a gopīk meglátták, azt gondolták, hogy a gyönyörű szerencse istennője jött el egy lótuszvirággal a kezében, hogy férjét, Kṛṣṇát lássa.
10.6.7. vers: Miközben Pūtanā kisgyermekek után kutatott, mert az volt a dolga, hogy megölje őket, akadálytalanul jutott be Nanda Mahārāja házába, hiszen az Úr felsőbbrendű energiája küldte oda. Anélkül, hogy bárkitől is engedélyt kért volna, belépett Nanda Mahārāja szobájába, ahol megpillantotta az ágyban alvó gyermeket, kinek határtalan erejére úgy borult fátyol, mint ahogyan a hatalmas tüzet fedi be a hamu. Megértette, hogy nem közönséges gyermekkel áll szemben, hanem valakivel, aki minden démont képes elpusztítani.
10.6.8. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa, a mindent átható Felsőlélek, aki ágyában feküdt, tudta, hogy Pūtanā, a kisgyermekek elpusztításához jól értő boszorkány azért jött, hogy megölje Őt, ezért mintha félne tőle, behunyta a szemét. Pūtanā az ölébe vette Kṛṣṇát, aki a végzetét jelentette. Úgy tett, akár az ostoba ember, aki egy alvó kígyót vesz az ölébe abban a hiszemben, hogy az egy kötél.
10.6.9. vers: Pūtanā rākṣasī szíve kegyetlen és könyörtelen volt, de szerető anyának látszott. Olyan volt, akár egy éles kard egy puha hüvelyben. Noha Yaśodā és Rohiṇī látták őt a szobában, szépségétől elbűvölve nem állították meg, hanem csöndben maradtak, mert úgy bánt a gyermekkel, mint egy anya.
10.6.10. vers: A kegyetlenül veszélyes rākṣasī az ölébe vette Kṛṣṇát, s mellét a szájába nyomta. Mellbimbóját veszedelmes, azonnal ható méreggel kente be, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, aki nagyon dühös lett rá, megragadta a mellét, két kezével nagyon erősen megszorította, s mind a mérget, mind a boszorkány életét kiszívta belőle.
10.6.11. vers: Pūtanā démon számára elviselhetetlen volt, hogy Kṛṣṇa minden életközpontját szorítani kezdte, ezért felkiáltott: „Kérlek, hagyj, hagyj! Ne szopd tovább a mellemet!” Elöntötte a veríték, szemei tágra nyíltak, és kezével-lábával hadonászva nagy hangon egyre csak kiáltozott.
10.6.12. vers: Pūtanā hangos, velőtrázó sikoltozásától megremegett a Föld a hegyeivel, a világűr a bolygóival. Megremegtek az alsó bolygók és az égtájak, és az emberek villámcsapástól rettegve a földre rogytak.
10.6.13. vers: Így ért véget Pūtanā démon élete, akinek nagy szenvedést okozott, hogy Kṛṣṇa a mellére támadt. Ó, Parīkṣit király! Száját hatalmasra tátva, kezét-lábát szétvetve, zilált hajjal úgy zuhant a földre a legelőn eredeti testében, rākṣasīként, ahogy Vṛtrāsura esett el, amikor Indra villáma megölte őt.
10.6.14. vers: Ó, Parīkṣit király! Amikor Pūtanā óriási teste a földre zuhant, tizenkét mérföldön belül minden fát összezúzott. Ebben a hatalmas testben megjelenve kétségtelenül rendkívüli volt.
10.6.15-17. vers: A rākṣasī szája teli volt fogakkal, melyek mind az eke szarvához hasonlítottak. Orrlyukai olyan mélyek voltak, mint a hegyek barlangjai, mellei pedig hatalmas kősziklákhoz voltak foghatók, melyek a hegyekről zuhannak alá. Loboncos haja rézvörös színben pompázott. Szemgödrei kiapadt, mély kutakra emlékeztettek, félelmetes combjai mintha egy folyó partjai lettek volna. Karja, combja és lába egy-egy hatalmas hídnak látszott, hasa pedig olyan volt, mint egy kiszáradt tó. A tehénpásztorok és feleségeik szívét, fülét és fejét már a rākṣasī sikoltozása is megrázta, s amikor testét, e rémületet keltő csodát megpillantották, még jobban megijedtek.
10.6.18. vers: A gyermek Kṛṣṇa félelmet nem ismerve játszadozott Pūtanā rākṣasī mellének tetején. Amikor a gopīk látták a gyermek csodálatos tettét, nagy örömmel nyomban odasiettek, s felvették Őt.
10.6.19. vers: Ezután Yaśodā anya és Rohiṇī a többi idősebb gopīval együtt lengetni kezdték egy tehén farkának a bojtját, hogy teljes oltalmat nyújtsanak a gyermeknek, Śrī Kṛṣṇának.
10.6.20. vers: A gyermeket tehénvizeletben alaposan megfürdették, majd bedörzsölték azzal a porral, amit a tehenek léptei vertek fel. Ezután tehéntrágyával az Úr különböző neveit írták fel testének tizenkét részére, a homlokkal kezdődően, ahogyan akkor tesszük, amikor felfestjük a tilakot. Így nyújtottak védelmet a gyermeknek.
10.6.21. vers: A gopīk először az ācamana folyamatát végezték el: jobb kezükből egy korty vizet szippantottak. A nyāsa-mantrával megtisztították testüket és kezüket, majd ugyanezt a mantrát elhelyezték a gyermek testén.
10.6.22-23. vers: [Śukadeva Gosvāmī elmondta Parīkṣit Mahārājának, hogy a gopīk a helyes rendszert követve ezzel a mantrával oltalmazták Kṛṣṇát, gyermeküket.] Aja védelmezze lábadat, Maṇimān védje térdedet, Yajña a combodat, Acyuta derekad felső részét, Hayagrīva pedig a hasadat! Keśava oltalmazza szívedet, Īśa a mellkasodat, a napisten a nyakadat, Viṣṇu a karodat, Urukrama az arcodat, Īśvara pedig a fejedet! Cakrī védelmezzen elölről, Śrī Hari, Gadādharī, a buzogány hordozója védelmezzen hátulról, két oldalad pedig az íjat tartó Úr, akit Madhu ellenségének ismernek, valamint az Úr Ajana, a kard hordozója oltalmazza! Az Úr Urugāya, a kagylókürt hordozója védelmezzen minden sarokból, Upendra védjen felülről, Garuḍa oltalmazzon a földön, és az Úr Haladhara, a Legfelsőbb Személy nyújtson Neked védelmet minden oldalon!
10.6.24. vers: Hṛṣīkeśa védelmezze az érzékeidet, Nārāyaṇa pedig az életlevegődet! Śvetadvīpa Ura oltalmazza szíved mélyét, és az Úr Yogeśvara nyújtson védelmet elmédnek!
10.6.25-26. vers: Az Úr Pṛśnigarbha oltalmazza értelmedet, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége óvja lelkedet! Az Úr Govinda óvjon, miközben játszol, s Mādhava védelmezzen, amikor alszol! Az Úr Vaikuṇṭha védjen meg, amikor jársz, az Úr Nārāyaṇa, a szerencse istennőjének férje óvjon, miközben ülsz, s amikor élvezed az életet, az Úr Yajñabhuk, minden baljós bolygó rettentő ellensége oltalmazzon örökké!
10.6.27-29. vers: A ḍākinīknak, yātudhānīknak és kuṣmāṇḍáknak nevezett gonosz boszorkányok a gyermekek legnagyobb ellenségei, az olyan ördögi szellemek pedig, mint a bhūták, a preták, a piśācák, a yakṣák, a rākṣasák és a vināyakák, a Koṭarā, Revatī, Jyeṣṭhā, Pūtanā és Mātṛkā nevű boszorkányokkal együtt mindig készek szenvedést okozni a testnek, az életlevegőnek, az érzékeknek, s emlékezetvesztést, őrültséget és rossz álmokat idéznek elő. Akárcsak a legtapasztaltabb baljós csillagok, ők is mind nagy zavart keltenek, s különösen a gyermekeket háborgatják, ám pusztán az Úr Viṣṇu nevét kimondva bárki legyőzheti őket, mert amikor az Úr Viṣṇu neve elhangzik, mindannyiukat elfogja a félelem, s elmenekülnek.
10.6.30. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: A gopīkat Yaśodā anyával az élen az anyai szeretet kötözte meg. Miután elmondták a mantrákat, hogy megvédjék a gyermeket, Yaśodā anya Kṛṣṇa szájába adta mellét, hogy megszoptassa, s aztán ágyba dugta gyermekét.
10.6.31. vers: Időközben a tehénpásztorok Nanda Mahārājával az élen valamennyien visszatértek Mathurāból, s amikor megpillantották a holtan heverő Pūtanā hatalmas testét, igencsak megdöbbentek.
10.6.32. vers: Nanda Mahārāja és a többi gopa felkiáltott: Kedves barátaim! Tudnotok kell, hogy Ānakadundubhi, Vasudeva nagy szent vagy a misztikus hatalom mestere lett. Máskülönben hogyan láthatta volna előre ezt a szerencsétlenséget, és hogyan jósolhatta volna meg nekünk?
10.6.33. vers: Vraja lakói Pūtanā hatalmas testét baltákkal darabokra vágták. Ezután a darabokat jó messzire eldobták, fával beborították, s elhamvasztották.
10.6.34. vers: Amiatt, hogy a rākṣasī, Pūtanā megszoptatta Kṛṣṇát, azonnal megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, amikor Kṛṣṇa megölte. Bűnös visszahatásai maguktól megsemmisültek, ezért amikor hatalmas testét elégették, a testéből áradó füst olyan illatos volt, mint az aguru füstölő.
10.6.35-36. vers: Pūtanā örökké embergyerekek vérére szomjazott, s ezzel a vággyal jött most is, hogy megölje Kṛṣṇát. Mivel azonban megszoptatta az Urat, a legnagyszerűbb eredményt érte el. Mit szóljunk hát azokról, akik anyaként, természetes odaadással és szeretettel bántak Kṛṣṇával, s akik szoptatták Őt, vagy kedves dolgokat ajándékoztak Neki, ahogyan az anyák szoktak adni valamit egy gyermeknek?
10.6.37-38. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa mindig tiszta bhaktája szíve mélyén él, s olyan imádatra méltó személyiségek imádkoznak Hozzá, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva. Kṛṣṇa nagy örömmel ölelte meg Pūtanā testét, és boldogan itta tejét, ezért annak ellenére, hogy Pūtanā egy hatalmas boszorkány volt, a transzcendentális világban egy anya szerepét kapta meg, s ezzel a legmagasabb szintű tökéletességet érte el. Mit mondhatnánk hát a tehenekről, akiknek tőgyét Kṛṣṇa olyan boldogan szopta, és akik olyan nagy örömmel és szeretettel ajánlották fel Neki tejüket, mint egy anya?
10.6.39-40. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa számtalan áldást megadhat, köztük a felszabadulást [a kaivalyát] vagy a Brahman-sugárzással való eggyéválást is. A gopīk mindig anyai szeretetet éreztek ez iránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, és Kṛṣṇa teljes elégedettséggel itta tejüket. Így aztán amiatt, hogy mint anya és fia álltak kapcsolatban egymással, sohasem szabad azt gondolnunk, hogy testük elhagyása után a gopīk visszatértek ebbe az anyagi világba, annak ellenére, hogy a legkülönfélébb családi teendőket végezték.
10.6.41. vers: Amikor Vrajabhūmi lakói közül sokan a távolból megérezték a Pūtanā égő testéből áradó füst illatát, elcsodálkoztak. „Honnan jön ez az illat?” — kérdezték, s odasiettek, ahol Pūtanā teste égett.
10.6.42. vers: Amikor Vraja lakói, akik a távolból siettek oda, meghallották az egész történetet, hogyan jött el Pūtanā, s hogyan ölte meg őt Kṛṣṇa, megdöbbentek, s megáldották a gyermeket csodálatos tette miatt, hogy megölte Pūtanāt. Nanda Mahārāja éppen ezért végtelenül hálás volt Vasudevának, aki előre látta az eseményeket, s egyszerűen csak köszönetet mondott neki, arra gondolva, milyen csodálatos ember.
10.6.43. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Kuruk legkiválóbbja! Nanda Mahārāja rendkívül nagylelkű és egyszerű ember volt. Fiát, Kṛṣṇát azonnal az ölébe ültette, mintha az a halálból tért volna vissza, és fejét szertartásosan megszagolva minden bizonnyal transzcendentális boldogságot élvezett.
10.6.44. vers: Abban, aki hittel és odaadással hallgatja, hogyan ölte meg Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Pūtanāt, és aki így hallását Kṛṣṇa gyermekkori kedvteléseinek szenteli, bizonyos, hogy ragaszkodás ébred Govinda, a legfelsőbb, eredeti személy iránt.