HU/SB 2.1.5
5. VERS
- tasmād bhārata sarvātmā
- bhagavān īśvaro hariḥ
- śrotavyaḥ kīrtitavyaś ca
- smartavyaś cecchatābhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; bhārata—ó, Bhārata leszármazottja; sarvātmā—a Felsőlélek; bhagavān—az Istenség Személyisége; īśvaraḥ—az irányító; hariḥ—az Úr, aki minden szenvedést legyőz; śrotavyaḥ—hallani kell; kīrtitavyaḥ—dicsőíteni kell; ca—szintén; smartavyaḥ—emlékezni kell Rá; ca—és; icchatā—annak, aki vágyik; abhayam—szabadság.
FORDÍTÁS
Ó, Bhārata király leszármazottja! Aki arra vágyik, hogy megszabaduljon minden gyötrelemtől, annak hallania kell az Istenség Személyiségéről, dicsőítenie kell Őt és emlékeznie kell Rá, aki a Felsőlélek, az irányító, s aki megszabadít minden nyomorúságtól.
MAGYARÁZAT
Az előző versben Śrī Śukadeva Gosvāmī leírta, hogyan fecsérelik el értékes idejüket az ostoba, anyagi ragaszkodással teli emberek, amikor az élet anyagi feltételeit próbálják jobbá tenni az alvással, a szexuális élettel, a gazdasági helyzetük javításával és számos rokonuk eltartásával, akikre mind megsemmisülés és feledés vár. E materialista tevékenységben elmerülve az élőlény a gyümölcsöző tettek törvényének körforgásába bonyolódik, s ez maga után vonja a születés és halál körforgását a nyolcmillió-négyszázezer fajban: a vízi állatok, a növények, a hüllők, a madarak, a vadállatok, a civilizálatlan ember fajaiban, majd újra az emberi létformában, amely lehetőséget ad arra, hogy kikerüljünk a gyümölcsöző cselekedetek hálójából. Ezért ha az ember arra vágyik, hogy kiszabaduljon ebből az ördögi körből, nem szabad többé karmīként cselekednie, azaz nem szabad élveznie saját tetteinek jó vagy rossz eredményét. Ne tegyünk semmit — se jót, se rosszat — pusztán saját magunkért! Tegyünk mindent a Legfelsőbb Úrért, minden létező dolog eredeti tulajdonosáért! A tettek végzésének e folyamatát ajánlja a Bhagavad-gītā is (BG 9.27), amely arra tanít, hogy cselekedjünk mindig az Úrért. Az embernek legelőször is hallania kell az Úrról ennek érdekében. Miután tökéletes és alapos ismereteket szerzett Róla, dicsőítenie kell tetteit, s így képes lesz arra, hogy állandóan emlékezzen az Úr transzcendentális természetére. Ha hallunk az Úrról és dicsőítjük Őt, az nem különbözik az Úr transzcendentális természetétől, s ha így cselekszünk, örökké élvezhetjük társaságát. Ez az, ami megszabadít minden félelemtől. Az Úr a Felsőlélek (Paramātmā), aki minden élőlény szívében jelen van, és így azzal, hogy az előbb említett folyamatot, a hallás és a dicsőítés módszerét biztosítja számunkra, Magához hív mindenkit a teremtésében. Ez az út — hallani az Úrról és dicsőíteni Őt — mindenki előtt nyitva áll, s mindenkit elvezethet a végső sikerhez, bármivel foglalkozik is a gondviselés jóvoltából. Az embereknek számos csoportja van: a gyümölcsöző munkát végzők, az empirikus filozófusok, a misztikus yogīk és végül a tiszta bhakták. Mindegyikük egy és ugyanazon folyamat segítségével érheti el a kívánt sikert. Minden ember meg akar szabadulni a félelemtől, és mindenki a legteljesebb mértékű boldogságra vágyik az életében. A Śrīmad-Bhāgavatam — amelyet a kiváló szaktekintély, Śrīla Śukadeva Gosvāmī beszél el — ezennel felkínálja a tökéletes folyamatot, amellyel mindez elérhető. Azzal, hogy hall az Úrról és dicsőíti Őt, az ember minden tette lelkivé válik, az anyagi gyötrelmek pedig teljesen megszűnnek.