HU/SB 2.1.7
7. VERS
- prāyeṇa munayo rājan
- nivṛttā vidhi-ṣedhataḥ
- nairguṇya-sthā ramante sma
- guṇānukathane hareḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāyeṇa—főként; munayaḥ—minden bölcs; rājan—ó, király; nivṛttāḥ—fölött; vidhi—szabályozó elvek; sedhataḥ—a korlátozásoktól; nairguṇya-sthāḥ—transzcendentális helyzetű; ramante—örömüket lelik benne; sma—tisztán; guṇa-anukathane—dicsőségét leírva; hareḥ—az Úrnak.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! Főként a legkiválóbb transzcendentalisták — akik fölötte állnak a szabályozó elveknek és a korlátozásoknak — lelik örömüket abban, hogy az Úr dicsőségéről beszélhetnek.
MAGYARÁZAT
A legkiválóbb transzcendentalista felszabadult lélek, s ezért rá nem vonatkoznak a szabályozó elvek. A kezdőt, aki a lelki szintre kíván kerülni, a lelki tanítómester vezeti, s be kell tartania bizonyos szabályokat. Ahhoz a beteghez hasonlíthatjuk őt, akinek kezelése orvosi felügyelet alatt különféle korlátozásokból áll. A felszabadult lelkek általában szintén örömüket lelik abban, ha transzcendentális cselekedetekről beszélhetnek. Ahogyan korábban említettük, Nārāyaṇa, Hari, az Istenség Személyisége túl van az anyagi teremtésen, ezért formája és tulajdonságai nem anyagiak. A legkiválóbb transzcendentalisták, vagyis a felszabadult lelkek a transzcendentális tudomány terén szerzett magas szintű tapasztalataik révén felismerik az Urat, ezért örömet okoz nekik, ha lelki kedvtelései transzcendentális természetéről beszélgethetnek. A Bhagavad-gītāban (BG 4.9) az Istenség Személyisége kijelenti, hogy megjelenése és cselekedetei mind transzcendentálisak (divyam). A közönséges ember, aki az anyagi energia hatása alatt áll, biztosra veszi, hogy az Úr közülünk való, és így nem fogadja el, hogy az Úr formája, neve stb. transzcendentális. A legkiválóbb transzcendentalistát nem érdekli semmi anyagi, így az a tény, hogy az Úr cselekedeteinek leírásai érdeklik, határozott bizonyíték arra, hogy az Úr nem olyan, mint mi az anyagi világban. A védikus irodalom is megerősíti, hogy a Legfelsőbb Úr egy, de transzcendentális kedvteléseit tiszta bhaktái társaságában végzi, s ezzel egy időben minden élőlény szívében jelen van Felsőlélekként, Baladeva kiterjedéseként. A transzcendentális megvalósítás legtökéletesebb szintjét tehát az jelenti, ha abból merítünk örömet, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságairól hallhatunk és beszélhetünk, nem pedig abból, hogy a személytelen Brahman-létbe olvadunk, amelyre az imperszonalista monisták vágynak. A valódi lelki boldogság a transzcendentális Úr dicsőítése révén valósítható meg, nem pedig azzal az érzéssel, amelyet a személytelen aspektusba merülés jelent. Mások azonban, akik nem állnak olyan magas szinten, s akiknek nem okoz örömet az Úr transzcendentális cselekedeteinek leírása, csupán azzal a céllal beszélnek tetteiről formálisan, hogy létébe olvadjanak.