HU/SB 2.10.42
42. VERS
- sa evedaṁ jagad-dhātā
- bhagavān dharma-rūpa-dhṛk
- puṣṇāti sthāpayan viśvaṁ
- tiryaṅ-nara-surādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; eva—bizonyára; idam—ezt; jagat-dhātā—az egész univerzum fenntartója; bhagavān—az Istenség Személyisége; dharma-rūpa-dhṛk—a vallásos elvek formáját felvéve; puṣṇāti—fenntart; sthāpayan—miután megszilárdította; viśvam—az univerzumok; tiryak—az emberi lényeknél alacsonyabb rendű élőlények; nara—az emberi lények; sura-ādibhiḥ—a félisten-inkarnációk által.
FORDÍTÁS
Miután megteremtette az univerzumot, Ő, az Istenség Személyisége az univerzum fenntartójaként különféle inkarnációkban jelenik meg, hogy jó útra térítse a feltételekhez kötött lelkeket, akik az emberek, a nem emberi lények és a félistenek között élnek.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu megjelenik az élőlények különféle társadalmaiban, hogy kiszabadítsa őket az illúzió karmai közül — s ez nem korlátozódik csupán az emberi társadalomra. Halként, vadkanként, faként és sok más formában is megjelenik, ám az ostoba emberek — akik nem ismerik az Urat — még akkor is alábecsülik Őt, amikor emberi lényként jelenik meg az emberi társadalomban. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 9.11):
- avajānanti māṁ mūḍhā
- mānuṣīṁ tanum āśritam
- paraṁ bhāvam ajānanto
- mama bhūta-maheśvaram
Ahogyan a korábbi versekben már megvitattuk, az Úr nem az anyagi teremtés megnyilvánulása. Transzcendentális helyzete mindig változatlan. Ő a tudás és a boldogság örök formája, s akaratát különféle energiái révén mindig véghez viszi. Ily módon Rá soha nincsenek hatással tettei következményei — Ő mindig fölötte áll a tettek és visszahatások anyagi törvényének. Még ha látható is az anyagi világban, formája csakis belső energiájának megnyilvánulása, ezért mindig transzcendentális az ebben a világban érvényes jó és rossz felfogásához képest. Az anyagi világban a halat és a disznót alacsonyabb rendűnek tekinthetjük az embernél, de amikor az Úr jelenik meg halként vagy vadkanként, az nem jelenti azt, hogy ő hal vagy vadkan, úgy, ahogyan azt anyagi értelemben gondoljuk. Indokolatlan kegyéből jelenik meg minden társadalomban és minden fajban, de sohasem szabad azok közül valónak tekinteni Őt. Az anyagi világban a jóról és a rosszról, az alacsonyabb és magasabb rendűről, a fontosról és a jelentéktelenről alkotott felfogások az anyagi energiával állnak kapcsolatban, a Legfelsőbb Úr azonban transzcendentális minden ilyen felfogáshoz képest. A paraṁ bhāvam (transzcendentális természet) szavak arra utalnak, hogy Őt sohasem lehet semmi olyanhoz hasonlítani, ami az anyagi világban tapasztalható. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Mindenható Úr energiái mindig változatlanok, és nem csökkennek attól, hogy az Úr felvesz egy alacsonyabb rendű állati formát. Nincs különbség Śrī Rāma, Śrī Kṛṣṇa és az Úr hal és vadkan inkarnációi között. Ő mindent átható, ugyanakkor mindenhol helyhez kötött is. A csekélyke tudással rendelkező ostoba ember azonban nem ismeri az Úr paraṁ bhāvamját, s így nem értheti meg, hogyan képes a Legfelsőbb Úr egy ember vagy egy hal formáját felvenni. Az ember mindent saját tudásának megfelelően értékel, ahogyan a kútban élő béka is a kúthoz hasonlítja a tengert. A kútban élő béka elképzelni sem tudja a tengert, ezért amikor a hatalmas óceánról hall, csak úgy tudja felfogni, hogy egy kicsit nagyobb lehet, mint a kút. Ehhez hasonlóan az az ember, aki ostoba módon nem ismeri az Úr transzcendentális tudományát, nehezen fogja megérteni, hogyan képes az Úr Viṣṇu az élőlények minden társadalmában egyformán megnyilvánulni.