HU/SB 2.2.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- evaṁ purā dhāraṇayātma-yonir
- naṣṭāṁ smṛtiṁ pratyavarudhya tuṣṭāt
- tathā sasarjedam amogha-dṛṣṭir
- yathāpyayāt prāg vyavasāya-buddhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt; evam—éppen úgy; purā—a kozmosz megnyilvánulása előtt; dhāraṇayā—ilyen felfogással; ātma-yoniḥ—Brahmājīnak; naṣṭām—elveszett; smṛtim—emlékezet; pratyavarudhya—a tudat visszanyerésével; tuṣṭāt—mert elégedetté tette az Urat; tathā—ezek után; sasarja—megteremtette; idam—ezt az anyagi világot; amogha-dṛṣṭiḥ—aki elérte, hogy tisztán lát; yathā—mint; apyayāt—létrehozott; prāk—mint korábban; vyavasāya—szilárd; buddhiḥ—intelligencia.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Hajdanán, a kozmosz megnyilvánulása előtt a virāṭ-rūpán meditálva az Úr Brahmā visszanyerte elveszett tudatát, mert elégedetté tette az Urat. Így volt képes újra létrehozni a teremtést, úgy, ahogyan az előzőleg volt.
MAGYARÁZAT
Śrī Brahmājī esete, melyről a vers ír, a felejtésre példa. Brahmājī az Úr egyik anyagi tulajdonságának inkarnációja. Ő az anyagi természet szenvedély kötőerejének megtestesülése, ezért az Úr felhatalmazta, hogy hozza létre ezt a csodálatos anyagi megnyilvánulást. Ám mivel egyike a számtalan élőlénynek, hajlamos arra, hogy elfeledje teremtő energiájának művészetét. E feledékenység — amely Brahmātól kezdve a legjelentéktelenebb hangyáig minden élőlényre jellemző — olyan hajlam, amelytől az Úr virāṭ-rūpáján meditálva megszabadulhatunk. Ezt az esélyt kaphatjuk meg az emberi életformában. Ha egy ember követi a Śrīmad-Bhāgavatam utasításait és meditálni kezd a virāṭ-rūpán, tiszta tudata fokozatosan feléled, és nyoma vész benne a hajlamnak arra, hogy megfeledkezzen arról az örök kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi. A feledékenység megszűnését a vyavasāya-buddhi követi, ahogyan azt ez a vers és a Bhagavad-gītā (BG 2.41) is megemlíti. Az élőlénynek ez a biztos tudása az Úr szerető szolgálatához vezet, amire az élőlénynek szüksége van. Isten királysága határtalan, ezért az Úr segítő kezeinek száma is végtelen. A Bhagavad-gītā (BG 13.14) megerősíti, hogy az Úr kezei, lábai, szemei és szájai teremtésének minden zugában jelen vannak. Ez azt jelenti, hogy kiterjedései, a különálló szerves részek — akiket jīváknak, vagyis élőlényeknek hívnak — az Úr segítő kezei. Mindegyiküknek az a dolga, hogy egy bizonyos szolgálatot végezzen az Úrnak. A feltételekhez kötött lélek — még akkor is, ha Brahmā helyzetében van — elfelejti ezt az illuzórikus anyagi energia hatására, amit a hamis egoizmus hoz létre. Ha segítségül hívja az Isten-tudatot, az ember megsemmisítheti ezt a hamis egoizmust. A felszabadulás azt jelenti, hogy az ember kiszabadul a feledékenység szendergéséből, s az Úr igazi szerető szolgálatába kezd, ahogyan azt Brahmā esete is példázza. Brahmā szolgálata példa a felszabadult szinten végzett szolgálatra, amely különbözik a hiba és felejtés jellemezte emberbaráti szolgálattól. A felszabadulás sohasem tétlenséget, hanem olyan szolgálatot jelent, amely mentes az emberi hibáktól.