HU/SB 2.2.2
2. VERS
- śābdasya hi brahmaṇa eṣa panthā
- yan nāmabhir dhyāyati dhīr apārthaiḥ
- paribhramaṁs tatra na vindate ’rthān
- māyāmaye vāsanayā śayānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śābdasya—a védikus hangnak; hi—bizonyára; brahmaṇaḥ—a Védáknak; eṣaḥ—ezek; panthāḥ—az út; yat—ami; nāmabhiḥ—a különböző nevekkel; dhyāyati—latolgat; dhīḥ—intelligencia; apārthaiḥ—értelmetlen ötletekkel; paribhraman—vándorolva; tatra—ott; na—soha; vindate—élvez; arthān—tények; māyā-maye—illuzórikus dolgokban; vāsanayā—különböző vágyakkal; śayānaḥ—mintha álmodna, miközben alszik.
FORDÍTÁS
A védikus hangok bemutatásának módja annyira megtévesztő, hogy az emberek intelligenciáját a mennyei királyságokhoz hasonló értelmetlen dolgok felé irányítja. A feltételekhez kötött lelkek e mennyei, illuzórikus örömök álmaiban lebegnek, ám valójában semmilyen igaz boldogságot nem ízlelnek meg ott.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek örökké azt tervezgeti, hogyan legyen boldog az anyagi világban, ebben az univerzumban. Nem elégszik meg azokkal az örömökkel sem, amelyeket itt a földön megkaphat, ahol a természet forrásait a legjobb képességei szerint kiaknázta, s most a Holdra vagy a Vénuszra akar menni, hogy ugyanezt tegye ott is. Az Úr azonban figyelmeztet bennünket a Bhagavad-gītāban (BG 8.16), mennyire értéktelen univerzumunk számtalan bolygója, a többi bolygórendszer hasonló bolygóival együtt. Számtalan univerzum van, mindegyikben számtalan bolygó. Ám egyik sem mentes az anyagi létezés legfőbb gyötrelmeitől, a születés, a halál, az öregkor és a betegség fájdalmától. Az Úr azt mondja, hogy még a Brahmalokának vagy Satyalokának nevezett legfelsőbb bolygó (a mennyei bolygókról nem is szólva) sem az a föld, ahol az ember boldogan élhet, hiszen mindegyiken jelen van az említett anyagi szenvedés. A feltételekhez kötött lelkeket a gyümölcsöző cselekedetek törvényei szigorúan megkötik, így néha felemelkedhetnek s eljuthatnak Brahmalokára, de később újra visszatérnek Pātālalokára — mintha butácska, körhintázó gyerekek lennének. A valódi boldogság Isten birodalmában található meg, ahol senkinek sem kell szenvednie az anyagi lét gyötrelmeitől. Ezért a Védák ajánlotta gyümölcsöző cselekedetek félrevezetik az élőlényt. Az ember elképzel egy magasabb színvonalú életet ebben vagy abban az országban, ezen vagy azon a bolygón, de sehol az anyagi világban nem teljesülhet élete igazi vágya, hogy örök életre, tökéletes értelemre és teljes boldogságra tegyen szert. Śrīla Śukadeva Gosvāmī közvetve megerősíti, hogy Parīkṣit Mahārājának élete utolsó napjaiban sem szabad arra vágynia, hogy eljusson az úgynevezett mennyei bolygókra, hanem fel kell készülnie arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Sem az anyagi világ bolygói, sem a kínálkozó örömök — az adott életkörülmények — nem tartanak örökké, ezért az embernek valóban le kell mondania arról, hogy a kínálkozó ideiglenes boldogságot élvezze.