HU/SB 2.2.11
11. VERS
- vibhūṣitaṁ mekhalayāṅgulīyakair
- mahā-dhanair nūpura-kaṅkaṇādibhiḥ
- snigdhāmalākuñcita-nīla-kuntalair
- virocamānānana-hāsa-peśalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vibhūṣitam—szépen feldíszített; mekhalayā—díszes koszorúval a dereka körül; aṅgulīyakaiḥ—gyűrűkkel; mahā-dhanaiḥ—mind nagyon értékes; nūpura—lábcsengettyűk; kaṅkaṇa-ādibhiḥ—karkötőkkel is; snigdha—olajosan fénylő; amala—tiszta; ākuñcita—göndör; nīla—kékes; kuntalaiḥ—haj; virocamāna—nagy örömet okozó; ānana—arc; hāsa—mosoly; peśalam—gyönyörű.
FORDÍTÁS
Derekát ékes koszorú, ujjait értékes drágakövekkel kirakott gyűrűk díszítik. Lábcsengettyűi, karkötői, kékes árnyalatú, olajos, fürtökben göndörödő haja és szépségesen mosolygó arca örömmel töltik el a szívet.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenkinél gyönyörűbb. Śrīla Śukadeva Gosvāmī részletesen leírja az Úr transzcendentális szépségét, hogy megtanítsa az imperszonalistáknak: az Istenség Személyisége nem a bhakta képzeletének szüleménye, hogy megkönnyítse az imádatát, hanem valóban Maga az Istenség Személyisége. Az Abszolút Igazság imperszonalista aspektusa nem más, mint sugárzása, ahogyan a napsugarak sem mások, mint a napból áradó sugarak.