HU/SB 2.3.2-7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2-7. VERSEK

brahma-varcasa-kāmas tu
yajeta brahmaṇaḥ patim
indram indriya-kāmas tu
prajā-kāmaḥ prajāpatīn
devīṁ māyāṁ tu śrī-kāmas
tejas-kāmo vibhāvasum
vasu-kāmo vasūn rudrān
vīrya-kāmo ’tha vīryavān
annādya-kāmas tv aditiṁ
svarga-kāmo ’diteḥ sutān
viśvān devān rājya-kāmaḥ
sādhyān saṁsādhako viśām
āyuṣ-kāmo ’śvinau devau
puṣṭi-kāma ilāṁ yajet
pratiṣṭhā-kāmaḥ puruṣo
rodasī loka-mātarau
rūpābhikāmo gandharvān
strī-kāmo ’psara urvaśīm
ādhipatya-kāmaḥ sarveṣāṁ
yajeta parameṣṭhinam
yajñaṁ yajed yaśas-kāmaḥ
kośa-kāmaḥ pracetasam
vidyā-kāmas tu giriśaṁ
dāmpatyārtha umāṁ satīm


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brahma—az abszolút; varcasa—ragyogás; kāmaḥ tu—de aki így vágyakozik; yajeta—imádja; brahmaṇaḥ—a Védáknak; patim—a mesterét; indram—a mennyek királyát; indriya-kāmaḥ tu—de aki erős érzékszervekre vágyik; prajā-kāmaḥ—aki sok utódra vágyik; prajāpatīn—a Prajāpatikat; devīm—az istennőt; māyām—az anyagi világ úrnőjének; tu—de; śrī-kāmaḥ—aki szépségre vágyik; tejaḥ—erő; kāmaḥ—aki vágyakozik; vibhāvasum—a tűzistent; vasu-kāmaḥ—aki vagyont akar; vasūn—a Vasu félisteneket; rudrān—az Úr Śiva Rudra-kiterjedéseit; vīrya-kāmaḥ—aki nagyon erős testre vágyik; atha—ezért; vīryavān—a leghatalmasabb; anna-adya—gabona; kāmaḥ—aki arra vágyik; tu—de; aditim—Aditit, a félistenek anyját; svarga—a mennyek; kāmaḥ—így vágyakozva; aditeḥ sutān—Aditi fiait; viśvān—Viśvadevát; devān—félisteneket; rājya-kāmaḥ—akik királyságra vágynak; sādhyān—a Sādhya félisteneket; saṁsādhakaḥ—ami teljesíti a kívánságokat; viśām—a kereskedőtársadalom; āyuḥ-kāmaḥ—a hosszú életre vágyó; aśvinau—az Aśvinī testvérekként ismert két félisten; devau—a két félisten; puṣṭi-kāmaḥ—aki erős felépítésű testre vágyik; ilām—a földet; yajet—imádnia kell; pratiṣṭhā-kāmaḥ—aki jó hírnévre vagy szilárd helyzetre vágyik; puruṣaḥ—ilyen emberek; rodasī—a látóhatár; loka-mātarau—és a föld; rūpa—szépség; abhikāmaḥ—határozottan vágyni rá; gandharvān—a Gandharva bolygó lakóit, akik nagyon szépek és nagyon gyönyörűen énekelnek; strī-kāmaḥ—aki jó feleségre vágyik; apsaraḥ urvaśīm—a mennyei királyság könnyűvérű leányait; ādhipatya-kāmaḥ—aki arra vágyik, hogy másokon uralkodjon; sarveṣām—mindenki; yajeta—imádnia kell; parameṣṭhinam—Brahmāt, az univerzum irányítóját; yajñam—az Istenség Személyiségét; yajet—imádnia kell; yaśaḥ-kāmaḥ—aki arra vágyik, hogy híres legyen; kośa-kāmaḥ—aki sok pénzre vágyik; pracetasam—a mennyek kincstárnokát, Varuṇát; vidyā-kāmaḥ tu—de aki műveltségre vágyik; giriśam—a Himalája urát, az Úr Śivát; dāmpatya-arthaḥ—és a házastársi szerelemért; umām satīm—az Úr Śiva szemérmes feleségét, akit Umānak hívnak.


FORDÍTÁS

Aki arra vágyik, hogy a személytelen brahmajyoti ragyogásába merüljön, annak a Védák urát [az Úr Brahmāt vagy Bṛhaspatit, a művelt papot] kell imádnia; aki rendkívüli szexuális képességre vágyik, annak a mennyek királyát, Indrát, aki pedig jó utódokra vágyik, annak a kiváló ősatyákat kell imádnia, akiket Prajāpatiknak hívnak. Aki jó szerencsére vágyik, imádja Durgādevīt, az anyagi világ felülvigyázóját! Aki arra vágyik, hogy nagyon hatalmas legyen, az imádja a tüzet, míg aki csak pénzre vágyik, az imádja a Vasukat! Aki nagy hős akar lenni, az imádja az Úr Śiva Rudra-inkarnációját, s aki tengernyi gabonára vágyik, az imádja Aditit! Aki a mennyei bolygók elérésére vágyik, az imádja Aditi fiait! Aki világi királyságra vágyik, az imádja Viśvadevát, és aki népszerű akar lenni az emberek között, az imádja Sādhya félistent! Aki hosszú életre vágyik, az imádja az Aśvinī-kumārákat, aki erős felépítésű testre vágyik, az imádja a földet! Aki helyzetének megszilárdítására vágyik, az imádja együtt a látóhatárt és a földet! Aki arra vágyik, hogy szép legyen, annak a Gandharva bolygó gyönyörű lakóit, aki pedig jó feleségre vágyik, annak az Apsarākat és a mennyei bolygók könnyűvérű Urvaśī leányait kell imádnia. Aki arra vágyik, hogy másokon uralkodjon, az imádja az Úr Brahmāt, az univerzum irányítóját! Aki igazi hírnévre vágyik, az imádja az Istenség Személyiségét, és aki kincsre vágyik, az imádja Varuṇa félistent! Aki bölcsességet szeretne, az imádja az Úr Śivát, s aki jó házastársi kapcsolatra vágyik, az imádja a szemérmes Umā istennőt, az Úr Śiva feleségét!


MAGYARÁZAT

A siker érdekében minden területen más és más imádatot kell az embernek végeznie. A feltételekhez kötött lélek az anyagi világ korlátai között nem lehet jártas az anyagi élvezetek minden fajtájában, de egy bizonyos területen számottevő befolyásra tehet szert egy adott félisten imádata révén, ahogyan azt a versből megtudhatjuk. Rāvaṇa rettentő hatalomhoz jutott annak következtében, hogy levágott fejek felajánlásával az Úr Śivát imádta. Olyan hatalmas lett az Úr Śiva kegyéből, hogy minden félisten rettegett tőle. Végül azonban az Istenség Személyiségével, Śrī Rāmacandrával szegült szembe, s ez a vesztét okozta. Azok tehát, akik arra vágynak, hogy az anyagi örömök minden fajtáját vagy legalább egy részüket élvezhessék    —    azaz a durva materialisták    —,    egészében véve mindannyian rendkívül csekély intelligenciával rendelkeznek. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.20) is megerősíti: akik nem rendelkeznek józan ésszel, vagyis azok, akiknek az intelligenciáját a māyā megtévesztő energiája elragadta, arra vágynak, hogy életük során anyagi élvezetek egész sorában legyen részük    —    vagy azáltal, hogy elégedetté teszik a félisteneket, vagy azáltal, hogy az anyagi civilizáció terén érnek el valamiféle fejlődést a tudomány előrehaladásának jelszavával. Az anyagi világban az élet igazi problémáját a születés, a halál, az öregkor és a betegség kérdése jelenti. Senki sem akar változtatni a születéséből származó előnyökön, senki sem akar találkozni a halállal, senki sem akar megöregedni vagy nyomorékká válni, senki sem vágyik betegségekre. Ezeket a problémákat azonban egyetlen félisten kegyéből sem lehet megoldani, és az anyagi tudomány állítólagos fejlődése sem jelent megoldást. Mind a Bhagavad-gītā, mind a Śrīmad-Bhāgavatam azt írja e csekély értelmű emberekről, hogy híján vannak a józan észnek. Śukadeva Gosvāmī elmondta, hogy az élőlények nyolcmillió-négyszázezer fajában az emberi életforma rendkívül ritka és értékes, és a ritka emberi lények közül még ritkábban lehet olyanokkal találkozni, akik tudatában vannak az anyagi problémáknak, és még kevesebb az olyan ember, aki tisztában van a Śrīmad-Bhāgavatam értékével, amely az Úr és tiszta bhaktái üzenetét hordozza. A halált senki sem kerülheti el    —    legyen akár okos, akár ostoba. Parīkṣit Mahārāját azonban a Gosvāmī manīṣīnek szólította, vagyis nagyon fejlett gondolkodású embernek, mert a halál pillanatában lemondott minden anyagi élvezetről, és azzal, hogy az Úr üzenetét hallgatta a megfelelő tanítótól, Śukadeva Gosvāmītól, tökéletesen meghódolt az Úr lótuszlábainak. Azok az emberek azonban, akik anyagi élvezetre vágynak, elítélendők. Az efféle vágyakozás olyan, mint a lealacsonyodott emberi társadalomban tapasztalható mámor. Az intelligens embernek meg kell próbálnia elkerülni ezeket a vágyakat, és ehelyett az örök élet után kell kutatnia, s meg kell tudnia, hogyan térhet haza, vissza Istenhez.