HU/SB 2.4.11
11. VERS
- sūta uvāca
- ity upāmantrito rājñā
- guṇānukathane hareḥ
- hṛṣīkeśam anusmṛtya
- prativaktuṁ pracakrame
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī szólt; iti—így; upāmantritaḥ—megkérte őt; rājñā—a király; guṇa-anukathane—az Úr transzcendentális sajátságait jellemezve; hareḥ—az Istenség Személyiségének; hṛṣīkeśam—az érzékek ura; anusmṛtya—helyesen emlékezve; prativaktum—hogy válaszoljon; pracakrame—bevezette.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Amikor a király arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, hogy jellemezze az Istenség Személyisége teremtő energiáját, Śukadeva Gosvāmī a megfelelő módszerrel az érzékek urára [Śrī Kṛṣṇára] emlékezett, s hogy helyesen válaszoljon, így szólt:
MAGYARÁZAT
Ha a bhakták az Úrról vagy transzcendentális tulajdonságairól beszélnek, sohasem hiszik, hogy egyedül bármit is képesek lennének tenni. Úgy gondolkoznak, hogy csak azt tudják elmondani, amit a Legfelsőbb Úr, az érzékek ura megenged nekik. Az egyén érzékei nem a sajátjai. A bhakta tudja, hogy érzékei a Legfelsőbb Úrhoz tartoznak, ezért akkor használja őket helyesen, ha az Urat szolgálja segítségükkel. Az érzékek eszközök, az elemek pedig összetevők, s mindezt az Úr adja nekünk. Így hát bármit tesz, beszél, lát valaki, azt csak az Úr irányításával teheti. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) megerősíti ezt: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. Senki sem cselekedhet szabadon és függetlenül. Az embernek mindig az Úr engedélyét kell kérnie ahhoz, hogy cselekedjen, egyen vagy beszéljen, és az Úr áldásával minden, amit a bhakta tesz, mentesül a feltételekhez kötött lélekre jellemző négy hibától.