HU/SB 2.4.14
14. VERS
- namo namas te ’stv ṛṣabhāya sātvatāṁ
- vidūra-kāṣṭhāya muhuḥ kuyoginām
- nirasta-sāmyātiśayena rādhasā
- sva-dhāmani brahmaṇi raṁsyate namaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ namaḥ te—hadd ajánljam hódolatom Neked; astu—vannak; ṛṣabhāya—a nagy társnak; sātvatām—a Yadu-dinasztia tagjainak; vidūra-kāṣṭhāya—aki távol áll az örökké vitázó világiaktól; muhuḥ—mindig; ku-yoginām—az abhaktáknak; nirasta—elpusztítva; sāmya—egyenlő helyzet; atiśayena—nagysága által; rādhasā—fensége által; sva-dhāmani—az Úr saját lakhelyén; brahmaṇi—a lelki égben; raṁsyate—élvezi; namaḥ—leborulok.
FORDÍTÁS
Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neki, aki a Yadu-dinasztia sarjainak társa, s aki mindig gondot okoz az abhaktáknak! Ő az anyagi és a lelki világ legfelsőbb élvezője, mégis saját hajléka nyújt Neki élvezetet a lelki égben. Senki sem egyenlő Vele, mert transzcendentális fensége felmérhetetlen.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa transzcendentális megnyilvánulásainak két oldala van. A tiszta bhakták számára Ő az örök társ, ahogyan a Yadu-dinasztia tagjává, Arjuna barátjává, Vṛndāvana lakóinak társává, Nanda és Yaśodā fiává, Sudāmā, Śrīdāmā és Madhumaṅgala barátjává, Vrajabhūmi leányainak kedvesévé válik és így tovább. Ez személyes aspektusának része. Személytelen aspektusában határtalan és mindent átható brahmajyoti sugarait árasztja szét. E napsugarakhoz hasonló, mindent átható brahmajyoti egy részére a mahat-tattva sötétsége borul, s ezt a jelentéktelen részt nevezik anyagi világnak. Ebben az anyagi világban számtalan univerzum van, olyanok, mint amilyenben mi is élünk, s mindegyikben ezer és ezer a miénkhez hasonló bolygó van. A világiakat általában az Úr korlátlanul kiterjedő sugarai bűvölik el, de a bhaktákat inkább személyes formája érdekli, mindennek az eredete (janmādy asya yataḥ). Ahogyan a napsugarak a napkorongon koncentrálódnak, a brahmajyoti Goloka Vṛndāvanában koncentrálódik, a lelki ég legfelsőbb lelki bolygóján. Messze túl az anyagi égen, a felmérhetetlen lelki eget lelki bolygók népesítik be, amelyeket Vaikuṇṭháknak neveznek. A materialisták nem rendelkeznek kellő ismerettel még az anyagi égről sem; hogyan tudnák hát a lelki eget elképzelni? Ezért az anyagi gondolkodásúak mindig távol, nagyon távol vannak az Úrtól. Még ha a jövőben képesek lesznek olyan eszközt feltalálni, amelynek sebessége elérheti a szél vagy az elme sebességét, akkor sem álmodhatnak arról, hogy eljussanak a lelki ég bolygóira. Számukra az Úr és hajléka örök legenda és rejtély marad, ám a bhakták mindig társként fordulhatnak az Úrhoz.
Az Úr a lelki égben felbecsülhetetlen fenséggel rendelkezik. Teljes részeinek kiterjedései révén jelen van minden bolygón, a megszámlálhatatlan Vaikuṇṭha bolygók mindegyikén, felszabadult bhakta-társaival együtt. Az imperszonalistáknak azonban megengedi, hogy vágyuknak megfelelően a brahmajyoti egy lélekszikrájaként a létébe olvadjanak. Az imperszonalisták nem méltóak arra, hogy az Úr társaivá váljanak akár a Vaikuṇṭha bolygókon, akár a legfelsőbb bolygón, Goloka Vṛndāvanán, amelyet a Bhagavad-gītā mad-dhāmának, ez a vers pedig az Úr sva-dhāmájának nevez.
Erről a mad-dhāmáról vagy sva-dhāmáról a Bhagavad-gītā (BG 15.6) a következőképpen ír:
- na tad bhāsayate sūryo
- na śaśāṅko na pāvakaḥ
- yad gatvā na nivartante
- tad dhāma paramaṁ mama
Az Úr sva-dhāmájában nincs szükség sem napfényre, sem holdfényre, sem elektromosságra a világításhoz. Az a dhāma, az a hely a legfelsőbb hajlék, s ha valaki eljut oda, soha többé nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba.
A Goloka Vṛndāvana bolygó és a Vaikuṇṭha bolygók mind önragyogóak, s az Úr e sva-dhāmájából áradó sugarak alkotják a brahmajyotit. A Védák, például a Muṇḍaka (2.2.10), a Kaṭha (2.2.15) és a Śvetāśvatra Upaniṣad (6.14) megerősítik ezt:
- na tatra sūryo bhāti na candra-tārakaṁ
- nemā vidyuto bhānti kuto ’yam agniḥ
- tam eva bhāntam anu bhāti sarvaṁ
- tasya bhāsā sarvam idaṁ vibhāti
Az Úr sva-dhāmájában nincs szükség a nap, a hold vagy a csillagok fényére. Nincs szükség elektromosságra sem, nem is beszélve mécsesekről, gyertyákról. Minden ragyogás annak köszönhető, hogy ezek a bolygók fényt árasztanak magukból, s minden csillogást a sva-dhāma visszatükröződése okoz.
Akit elkápráztat a személytelen brahmajyoti ragyogása, nem ismerheti a személyes transzcendenst, így az Īśopaniṣad (15) azért imádkozik az Úrhoz, hogy távolítsa el kápráztató ragyogását, hogy a bhakta láthassa az igazi valóságot. A vers így szól:
- hiraṇmayena pātreṇa
- satyasyāpihitaṁ mukham
- tat tvaṁ pūṣann apāvṛṇu
- satya-dharmāya dṛṣṭaye
„Ó, Uram! Te vagy minden anyagi és lelki fenntartója, s minden a Te kegyedből virágzik. A satya-dharma igaz vallásos elve nem más, mint a Neked végzett odaadó szolgálat, a bhakti-yoga, s én ezt a szolgálatot végzem. Kérlek hát, kegyesen védelmezz azzal, hogy megmutatod valódi arcodat! Kérlek, távolítsd el a brahmajyoti sugarai alkotta fátylad, hogy láthassam örök, gyönyörrel és tudással teli formádat!”