HU/SB 2.4.13
13. VERS
- bhūyo namaḥ sad-vṛjina-cchide ’satām
- asambhavāyākhila-sattva-mūrtaye
- puṁsāṁ punaḥ pāramahaṁsya āśrame
- vyavasthitānām anumṛgya-dāśuṣe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūyaḥ—újra; namaḥ—hódolatom; sat—a bhakták vagy istenfélő emberek; vṛjina—szenvedés; chide—a felszabadító; asatām—az ateistáknak, az abhakta démonoknak; asambhavāya—a további boldogtalanság megszűnése; akhila—teljes; sattva—jóság; mūrtaye—a Személyiségnek; puṁsām—a transzcendentalistáknak; punaḥ—újra; pāramahaṁsye—a lelki tökéletesség legmagasabb szintje; āśrame—helyzetben; vyavasthitānām—adott helyzetben; anumṛgya—a végső cél; dāśuṣe—aki felszabadítja.
FORDÍTÁS
Újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a teljes lét és transzcendencia formájának, aki minden szenvedéstől megszabadítja a jámbor bhaktákat, s aki véget vet az abhakta démonok istentagadó természetének! Ő az, aki segíti a lelki tökéletesség legmagasabb szintjén álló transzcendentalistákat végső céljuk elérésében.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Kṛṣṇa minden létezés teljes formája, az anyagié és a lelkié egyaránt. Akhila azt jelenti: teljes, azaz ami nem khila, nem alsórendű. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy kétféle természet (prakṛti) van: anyagi és lelki természet, vagyis az Úr külső és belső energiája. Az anyagi természetet aparānak hívják, vagyis alacsonyabb rendűnek, a lelki természetet pedig transzcendentálisnak, vagyis felsőbbrendűnek. Az Úr formája tehát nem az alacsonyabb rendű anyagi természethez tartozik. Ő a teljes transzcendencia, valamint mūrti, aki transzcendentális formával rendelkezik. A csekély értelemmel megáldott emberek, akik nem tudnak transzcendentális formájáról, személytelen Brahmanként beszélnek Róla, ám Brahman nem más, mint az Úr transzcendentális testének sugarai (yasya prabhā). A bhakták, akik tudják, hogy formája transzcendentális, szolgálják Őt, az Úr pedig indokolatlan kegyéből viszonozza szolgálatukat, s megszabadítja őket minden nyomorúságtól. A jámbor emberek, akik követik a Védák szabályait, szintén kedvesek Neki, ezért őket is megvédelmezi ebben a világban. Az istentagadók és az abhakták szembefordulnak a Védák elveivel, így alávaló tetteiket nem folytathatják sokáig. Néhányan közülük, akiket az Úr különös kegyében részesít, az Ő kezétől esnek el, mint például Rāvaṇa, Hiraṇyakaśipu és Kaṁsā. Ezek a démonok felszabadulnak, s nem folytatják tovább démonikus tetteiket. Az Úr, akár egy kedves apa, mindig, mindenkihez kegyes — vagy úgy, hogy kegyes a bhaktákhoz, vagy úgy, hogy megbünteti a démonokat —, mert Ő a létezés tökéletes, teljes formája, Magában foglalva minden egyéni létezést.
A paramahaṁsa szint a lelki lét legtökéletesebb szintje. Śrīmatī Kuntīdevī szerint az Urat igazán csak a paramahaṁsák értik meg. Ahogy a transzcendens megértéséhez egy lépcsőzetes folyamat vezet — a személytelen Brahman és a helyhez kötött Paramātmā megvalósításán keresztül eljutva az Istenség Legfelsőbb Személyiségéig, Puruṣottamáig, az Úr Kṛṣṇáig —, éppen úgy jut el fokozatosan az ember lelki életének sannyāsa szintjére. Az élet lemondott rendje, a sannyāsa rend egymást követő, egyre fejlettebb szintjei a kuṭīcaka, a bahūdaka, a parivrājakācārya és a paramahaṁsa. Kuntīdevī királynő, a Pāṇḍavák anyja beszél ezekről az Úr Kṛṣṇához intézett imáiban (Első Ének, nyolcadik fejezet). Paramahaṁsákat az imperszonalisták és a bhakták között egyaránt találhatunk, ám a Śrīmad-Bhāgavatam szerint (ahogy azt Kuntīdevī egyértelműen kijelentette) csak azt nevezhetjük paramahaṁsának, aki megérti a tiszta bhakti-yogát. Kuntīdevī azt is kihangsúlyozta, hogy az Úr legfőképpen azért száll alá (paritrāṇāya sādhūnām), hogy bhakti-yogával jutalmazza meg a paramahaṁsákat. A paramahaṁsák tehát a szó valódi értelmében az Úr tiszta bhaktái. Śrīla Jīva Gosvāmī nyíltan kijelentette, hogy a legfelsőbb cél a bhakti-yoga, amely által az ember az Úr transzcendentális szerető szolgálatának útjára lép. Azok tehát a valódi paramahaṁsák, akik a bhakti-yoga folyamatába kezdenek.
Az Úr mindenkihez végtelenül kegyes, ezért az imperszonalisták — akik a bhaktit úgy fogadják el, mint eszközt ahhoz, hogy beleolvadjanak az Úr létébe, személytelen brahmajyotijába — szintén elérhetik céljukat. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.11) mindenkinek megígéri: ye yathā māṁ prapadyante. Śrīla Viśvanātha Cakravartī szerint a paramahaṁsáknak két csoportja van: a brahmānandīk (imperszonalisták) és a premānandīk (a bhakták). Mindkét csoport eléri végső célját, bár a premānandīk szerencsésebbek a brahmānandīknál. De mind a brahmānandīk, mind a premānandīk transzcendentalisták, és nincs hatással rájuk az alacsonyabb rendű anyagi természet, amely az anyagi létezés gyötrelmeivel van teli.