HU/SB 2.6.43-45
43-45. VERSEK
- ahaṁ bhavo yajña ime prajeśā
- dakṣādayo ye bhavad-ādayaś ca
- svarloka-pālāḥ khagaloka-pālā
- nṛloka-pālās talaloka-pālāḥ
- gandharva-vidyādhara-cāraṇeśā
- ye yakṣa-rakṣoraga-nāga-nāthāḥ
- ye vā ṛṣīṇām ṛṣabhāḥ piṭṝṇāṁ
- daityendra-siddheśvara-dānavendrāḥ
- anye ca ye preta-piśāca-bhūta-
- kūṣmāṇḍa-yādo-mṛga-pakṣy-adhīśāḥ
- yat kiñca loke bhagavan mahasvad
- ojaḥ-sahasvad balavat kṣamāvat
- śrī-hrī-vibhūty-ātmavad adbhutārṇaṁ
- tattvaṁ paraṁ rūpavad asva-rūpam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én (Brahmājī); bhavaḥ—az Úr Śiva; yajñaḥ—az Úr Viṣṇu; ime—mindezek; prajā-īśāḥ—az élőlények atyja; dakṣa-ādayaḥ—Dakṣa, Marīci, Manu és mások; ye—azok; bhavat—te; ādayaḥ ca—és a nőtlen szentek (Sanat-kumāra és fivérei); svarloka-pālāḥ—a mennyei bolygók vezetői; khagaloka-pālāḥ—azok vezetői, akik képesek az űrben utazni; nṛloka-pālāḥ—az emberiség vezetői; talaloka-pālāḥ—az alsóbb bolygók vezetői; gandharva—a Gandharvaloka lakói; vidyādhara—a Vidyādhara bolygó lakói; cāraṇa-īśāḥ—a cāraṇák vezetői; ye—mint mások is; yakṣa—a yakṣák vezetői; rakṣa—démonok; uraga—kígyók; nāga-nāthāḥ—a (Föld alatti) Nāgaloka vezetői; ye—mások; vā—is; ṛṣīṇām—a bölcseknek; ṛṣabhāḥ—a vezető; piṭṝṇām—az ősatyáknak; daitya-indra—az ateisták vezérei; siddha-īśvara—a Siddhaloka bolygók lakóinak (akik utazhatnak az űrben) vezetői; dānava-indrāḥ—a nem āryanok vezetői; anye—rajtuk kívül; ca—szintén; ye—azok; preta—halottak; piśāca—ördögi szellemek; bhūta—dzsinn; kūṣmāṇḍa—különösen rossz szellem; yādaḥ—a vízi lények; mṛga—állatok; pakṣi-adhīśāḥ—hatalmas sasok; yat—bármi; kim ca—és minden; loke—a világon; bhagavat—akinek bhaga, azaz rendkívüli hatalom van a kezében; mahasvat—magas fokon; ojaḥ-sahasvat—különleges értelmi és érzékszervi képesség; balavat—erős; kṣamāvat—megbocsátó; śrī—szépség; hrī—szégyelli az istentagadó tetteket; vibhūti—gazdagság; ātmavat—intelligens; adbhuta—csodálatos; arṇam—faj; tattvam—sajátságos igazság; param—transzcendentális; rūpavat—mintha a formája; asva-rūpam—nem az Úr formája.
FORDÍTÁS
Én [Brahmā], az Úr Śiva, az Úr Viṣṇu, az élőlények kiváló ősatyái (Dakṣa és Prajāpati), ti [Nārada és a Kumārák], az Indrához és Candrához hasonló mennyei félistenek, a Bhūrloka bolygók uralkodói, a földi bolygók uralkodói, az alsóbb bolygók uralkodói, a Gandharva bolygók uralkodói, a Vidyādhara bolygók uralkodói, a Cāraṇaloka bolygók uralkodói, a yakṣák, a rakṣák és az uragák vezérei, a nagy bölcsek, a nagy démonok, a nagy ateisták és a kiváló űrutazók, a halottak, az ördögi szellemek, sátánok, dzsinnek, kūṣmāṇḍák, a nagy vízi lények, a nagy vadállatok, a nagy madarak stb., más szóval minden, amit rendkívüli erő, fenség, észbeli vagy érzékszervi ügyesség, erő, megbocsájtás, szépség, erény, gazdagság és jó születés jellemez, akár rendelkezik formával, akár nem, sajátos igazságnak s az Úr formájának tűnhet, de valójában nem az. Mindezek csupán töredékei az Úr transzcendentális energiájának.
MAGYARÁZAT
A felsorolásban szereplők — Brahmājītól kezdve, aki az első élőlény az univerzumban, egészen az Úr Śiváig, az Úr Viṣṇuig, Nāradáig és más hatalmas félistenekig, az emberig, a felsőbbrendű emberekig, a bölcsekig, ṛṣikig és a különleges erővel és képességgel rendelkező többi, alacsonyabb rendű teremtményekig, beleértve a halottakat, a sátánokat, az ördögi szellemeket, dzsinneket, víziállatokat, madarakat és vadállatokat — a Legfelsőbb Úrnak tűnhetnek, de valójában egyikük sem a Legfelsőbb Úr; mindegyikük csak töredék részével rendelkezik a Legfelsőbb Úr hatalmas energiáinak. A csekély értelmű ember csodálkozik az érzékelhető anyagi világ csodálatos működése láttán, ahogyan a bennszülöttek is félnek a hatalmas mennydörgéstől, a nagy és gigantikus banjanfáktól vagy a hatalmas hegytől a dzsungelben. A kevésbé fejlett emberi lényekben már akkor is ámulat ébred, ha az Úr energiájának csupán parányi megnyilvánulását megpillantják, a fejlettebb embereket pedig a félistenek és istennők hatalma bűvöli el. Azok, akiket elbűvöl az erő, amellyel az Úr teremtésében minden dolog rendelkezik, ám Magáról az Úrról nagyon kevés valódi ismerettel rendelkeznek, azokat śaktáknak nevezik, a rendkívüli hatalom imádóinak. A modern tudóst szintén elbűvöli a látható természet csodálatos működése, s ezért ő szintén śakta. Ezek a primitív szinten álló emberek fokozatosan felemelkednek, és saurīyák (a napisten imádói) vagy gāṇapatyák lehetnek belőlük (akik Gaṇapati formájában a közönséges embert imádják janatā-janārdana vagy daridra-nārāyaṇa néven). Innen az örökké létező lélek után kutatva felemelkedhetnek az Úr Śiva imádatának szintjére, onnan pedig eljuthatnak arra a szintre, amelyen az Úr Viṣṇut, a Felsőlelket imádják, anélkül hogy bármit tudnának Govindáról, az Úr Kṛṣṇáról, az eredeti Viṣṇuról. Vannak olyanok is, akik egy fajt, egy nemzetséget, madarakat, vadállatokat imádnak, gonosz szellemeket, ördögöket — és még sorolhatnánk. A közönséges emberek között az is gyakori, hogy Śanidevát, a szenvedés urát, valamint Sītalādevīt, a himlő istennőjét imádják, és sok olyan ostoba ember is akad, akik a népet vagy a szegényeket imádják. Így tehát a különféle emberek, társadalmak és közösségek az Úr energiájának valamiféle megnyilvánulását imádják, s helytelenül Istennek tekintik mindazt, ami hatalommal rendelkezik. Ebben a versben azonban Brahmājī kijelenti, hogy egyikük sem a Legfelsőbb Úr; csupán idegen tollakkal ékeskednek, amelyek az eredeti Mindenható Úrtól, Śrī Kṛṣṇától származnak. Amikor az Úr azt tanácsolja a Bhagavad-gītāban, hogy egyedül Őt imádjuk, meg kell értenünk, hogy az Úr Kṛṣṇa imádatában minden előbb említett imádatforma benne van, mert Ő, az Úr Kṛṣṇa mindent Magában foglal.
Amikor a védikus írások azt mondják, hogy az Úr nem rendelkezik formával, az azt jelenti, hogy az említett formák, amelyeket az univerzum megismerése során tapasztalhatunk, csupán az Úr transzcendentális energiájának különféle megnyilvánulásai, s egyikük sem képviseli ténylegesen az Úr transzcendentális formáját. Amikor azonban az Úr valóban megjelenik a Földön vagy bárhol az univerzumban, a csekély értelmű emberek helytelenül azt gondolják, hogy közülük való, és így forma nélkülinek vagy személytelennek képzelik a Transzcendenst. Valójában az Úr nem forma nélküli, de formája nem hasonlítható a számtalan forma egyikéhez sem, amelyet az anyagi világban tapasztalhatunk. Brahmājī tanítását követve meg kell próbálnunk megismerni az igazságot az Úrról.