HU/SB 2.6: A Purusa-sukta megerősítése
2.6.1. vers: Az Úr Brahmā így szólt: A virāṭ-puruṣának [az Úr kozmikus formájának] a szája a beszédhangot létrehozó központ, s ennek irányító istensége a Tűz. A bőre és hat másik réteg a védikus himnuszokat létrehozó központ, a nyelve pedig az a központ, amely a különféle ételeket és finomságokat hozza létre, amelyeket a félisteneknek, az ősatyáknak és az embereknek ajánlanak fel.
2.6.2. vers: Két orrlyuka a légzésünk és minden más levegő létrehozó központja. Szaglóképessége hozza létre az Aśvinī-kumāra félisteneket és a különféle gyógynövényeket, légzésének energiája pedig a különféle illatokat.
2.6.3. vers: Ragyogó, világító szemei hozzák létre a különféle formákat. Szemgolyói olyanok, mint a nap és a mennyei bolygók. Füle, mellyel minden oldalról hall, a Védák tárháza, hallása az égnek és a különféle hangoknak a létrehozó központja.
2.6.4. vers: Testének felszíne a termőtalaja minden dolog aktív alapelvének és minden kedvező lehetőségnek. Bőre, akár a mozgó levegő, a tapintásérzetek létrehozó központja és a különféle áldozatok végzésének helye.
2.6.5. vers: Testén a szőrszálak hozzák létre a növényzetet, főként azokat a fákat, amelyek az áldozatokhoz szükségesek. Haja és az arcán található szőrszálak a felhők forrásai, körmei az elektromosság, a kövek és a vasérc termőhelyei.
2.6.6. vers: Az Úr karja a termőtalaja a nagy félisteneknek és az élőlények más vezetőinek, akik védelmezik őket.
2.6.7. vers: Az Úr előre tett lépései jelentik a védelmet a felső, az alsó és a mennyei bolygók számára, s minden mást is védelmeznek, amire szükségünk van. Lótuszlábai minden félelem ellen menedéket nyújtanak.
2.6.8. vers: Az Úr nemi szerveiből keletkezik a víz, a spermium, a nemzők, az eső és az ősatyák. Nemi szervei hozzák létre azt az örömöt, amely semlegesíti a nemzés fájdalmát.
2.6.9. vers: Ó, Nārada! Az Úr kozmikus formájának ürítő nyílása a halál uralkodó istensége, Mitra hajléka, végbélnyílása és végbele pedig az irigység, a szerencsétlenség, a halál, a pokol stb. lakhelye.
2.6.10. vers: Az Úr háta ad helyet a csalódás minden fajtájának, a tudatlanságnak és a becstelenségnek. Vénáiból folynak a nagy folyók és a patakok, csontjain emelkednek a hatalmas hegyek.
2.6.11. vers: Az Úr személytelen aspektusa a hatalmas óceánok lakhelye, hasa az anyagilag megsemmisült élőlények nyugvóhelye, szíve pedig az élőlények finom anyagi testének hajléka. Így tudják ezt az intelligens emberek.
2.6.12. vers: E nagy személyiség tudata a vallásos elvek lakhelye — az enyémnek, a tiédnek és a négy nőtlen szentnek: Sanakának, Sanātanának, Sanat-kumārának és Sanandanának. Tudata az igazság és a transzcendentális tudás hajléka is.
2.6.13-16. vers: Tőlem [Brahmātól] kezdve egészen hozzád és Bhaváig [Śiváig] minden nagy szentet, akik előtted születtek, a félisteneket, a démonokat, a Nāgákat, az emberi lényeket, a madarakat, a vadállatokat, a hüllőket stb., az univerzumok összes érzékelhető megnyilvánulását, vagyis a bolygókat, a csillagokat, az aszteroidákat, a világító égitesteket, a villámlást, a mennydörgést és a különféle bolygórendszerek lakóit, azaz a gandharvákat, az apsarākat, a yakṣákat, a rakṣákat, a bhūtagaṇákat, az uragákat, a paśukat, a pitākat, a siddhákat, a vidyādharákat, a cāraṇákat és az élőlények minden fajtáját, beleértve a madarakat, a vadállatokat, a fákat és minden létezőt, az Úr kozmikus formája fedi be örökké, a múltban, a jelenben és a jövőben, noha Ő transzcendentális mindegyikükhöz képest, és örökké létezik egy olyan formában, amelynek nagysága nem haladja meg a kilenc hüvelyket.
2.6.17. vers: A nap sugarait árasztva e világon belül és kívül mindent megvilágít, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége ugyanígy tart fenn mindent a teremtésen belül és kívül, közmikus formáját kiterjesztve.
2.6.18. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a halhatatlanság és a félelemnélküliség ura, aki transzcendentális a halálhoz és az anyagi világ gyümölcsöző tetteihez képest. Ó, Nārada brāhmaṇa! Rendkívül nehéz emiatt felbecsülni a Legfelsőbb Személy dicsőségét.
2.6.19. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét úgy kell ismernünk, mint aki energiájának egynegyed része révén — amelyben az élőlények mindegyike létezik — minden anyagi fenség legfőbb tárháza. Halhatatlanság és félelemnélküliség jellemzik Isten birodalmát, amely túl van a három felsőbb bolygórendszeren és az anyagi burkokon, s ahol nincs jelen az öregkor és a betegségek okozta aggodalom sem.
2.6.20. vers: A lelki világ, amelyet az Úr energiájának háromnegyed része alkot, túl van ezen az anyagi világon, s csak azok élnek ott, akik többé nem születnek meg újra. Másoknak, akik ragaszkodnak a családi élethez, s nem tartják be szigorúan a cölibátus fogadalmát, a három anyagi világon belül kell élniük.
2.6.21. vers: Energiái révén a mindent átható Istenség Személyisége a legfelsőbb ura az élőlények minden cselekedetének, akár az anyagi energián próbálnak uralkodni, akár odaadó szolgálatot végeznek. Ő az eredeti ura a tudatlanságnak és a valódi tudásnak.
2.6.22. vers: Ettől az Istenség Személyiségétől erednek az univerzumok és a kozmikus forma az összes anyagi elemmel, tulajdonsággal és érzékkel együtt. Ő azonban távol marad ezen anyagi megnyilvánulásoktól, akár a nap, mely szintén független sugaraitól és hevétől.
2.6.23. vers: Amikor az Úr [Mahā Viṣṇu], a hatalmas személyiség hasán nyíló lótuszvirágon megszülettem, a hatalmas Istenség Személyisége testrészein kívül semmim nem volt, amivel áldozatokat mutathattam volna be.
2.6.24. vers: Az áldozati szertartások végzéséhez szükség van az áldozat kellékeire: virágokra, levelekre, fűszálakra és áldozati oltárra, s alkalmas időben kell végrehajtani [tavasszal].
2.6.25. vers: Szükség van ezenkívül különféle eszközökre, gabonafélékre, tisztított vajra, mézre, aranyra, földre, vízre, a Ṛg Védára, a Yajur Védára, a Sāma Védára és négy papra, hogy bemutassák az áldozatot.
2.6.26. vers: Szükség van még arra is, hogy a kívánt cél elérése érdekében, a megfelelő folyamatot követve az adott írások alapján bizonyos himnuszokkal és azzal a fogadalommal, hogy viszonozzák az áldást, segítségül hívják a félistenek neveit.
2.6.27. vers: Az áldozathoz szükséges hozzávalókat és kellékeket mind az Istenség Személyiségének testrészeiből kellett előteremtenem. A félistenek neveit hívtam segítségül, s lassan elértem a végső célt, Viṣṇut. Az áldozat így eredménnyel járt, s a végső felajánlás elvégeztetett.
2.6.28. vers: Így hoztam létre mindazt, amire az áldozati felajánláshoz szükség volt, minden eszközzel együtt a Legfelsőbb Úr, az áldozat élvezője testrészeiből, s bemutattam az áldozatot, hogy elégedetté tegyem az Urat.
2.6.29. vers: Kedves fiam! Ezek után kilenc fivéred, az élő teremtmények urai a megfelelő szertartások elvégzésével bemutatták az áldozatot, hogy kedvében járjanak mind a megnyilvánult, mind a megnyilvánulatlan személyiségeknek.
2.6.30. vers: Ezek után a Manuk, az emberiség atyjai, a nagy bölcsek, az ősatyák, a művelt tudósok, a daityák és az emberek áldozatokat mutattak be, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat.
2.6.31. vers: Az univerzumok minden anyagi megnyilvánulása az Úr hatalmas anyagi energiájában nyugszik, amelyet az önellátó Úr elfogad, noha sohasem áll kapcsolatban az anyagi kötőerőkkel.
2.6.32. vers: Az Úr akaratából én teremtek, az Úr Śiva pusztít, és Maga az Úr tart fenn mindent örök formájában, az Istenség Személyiségeként. Ő e három energia hatalmas irányítója.
2.6.33. vers: Kedves fiam! Elmondtam hát neked mindent, amiről kérdeztél, s tudnod kell, hogy minden létező (akár ok, akár okozat, akár az anyagi, akár a lelki világban) az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ.
2.6.34. vers: Ó, Nārada! Mivel oly nagy lelkesedéssel ragadtam meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lótuszlábait, bármit mondok, sohasem bizonyul hamisnak. Elmém számára semmi sem jelent akadályt, s érzékeimet sohasem gyengítette el az ideiglenes ragaszkodás az anyaghoz.
2.6.35. vers: Noha a nagy Brahmāként ismernek, aki tökéletes a védikus bölcsesség tanítványi láncolatában, s noha minden lemondást elvégeztem, misztikus képességekkel rendelkezem és jártas vagyok az önmegvalósítás tudományában is, és bár az élőlények kiváló ősatyái is elismernek, s tiszteletteljes hódolatukat ajánlják nekem, mégsem tudom megérteni Őt, az Urat, akitől születtem.
2.6.36. vers: Ezért a legjobb, ha meghódolok az Úr lábai előtt, mert egyedül ez szabadíthatja meg az embert az ismétlődő születés és halál okozta szenvedésektől. E meghódolás a legteljesebb áldással jár, és képessé teszi az embert arra, hogy tökéletes boldogságot tapasztaljon. Még az ég sem tudja felbecsülni önmaga határait. Mit tehetnek hát mások, amikor Maga az Úr sem képes felmérni, meddig terjednek saját határai?
2.6.37. vers: Mivel sem az Úr Śiva, sem te, sem én nem tudjuk megállapítani a lelki boldogság határait, hogyan ismerhetnék azt más félistenek? S mivel mindannyiunkat megtéveszt a Legfelsőbb Úr külső, illuzórikus energiája, csak ezt a megnyilvánult világot látjuk, saját lehetőségeinkhez mérten.
2.6.38. vers: Ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek inkarnációit és tetteit dicsőítjük szavainkkal, noha lehetetlen Őt teljes valójában megismerni!
2.6.39. vers: E legfelsőbb, eredeti Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelenik teljes része, Mahā-Viṣṇu, az első inkarnáció formájában, s megteremti ezt a megnyilvánult világmindenséget, noha Ő Maga születetlen. A teremtés Benne megy végbe, s az anyagi szubsztancia és az anyagi megnyilvánulások mind Ő Maga. Ő tartja fent ezeket egy bizonyos ideig, majd újra elmeríti őket Magában.
2.6.40-41. vers: Az Istenség Személyisége tiszta, mert mentes minden anyagi szennyeződéstől. Ő az Abszolút Igazság, valamint a teljes és tökéletes tudás megtestesülése. Mindent átható, kezdet és vég nélküli, és nincs senki, aki a nyomába érhetne. Ó, Nārada! Ó, nagy bölcs! A kiváló gondolkodók akkor ismerhetik meg Őt, amikor teljesen megszabadultak minden anyagi vágytól, s menedékre találtak az érzékek zavartalan állapotánál. Másképp ingatag érveink hatására minden eltorzul, s az Úr eltűnik szemünk elől.
2.6.42. vers: Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu a Legfelsőbb Úr első inkarnációja. Ő az örök idő, a tér, az ok és okozat, az elme, az elemek, az anyagi ego, a természet kötőerői, az érzékek, az Úr kozmikus formája, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és az összes mozgó és mozdulatlan élőlény Ura.
2.6.43-45. vers: Én [Brahmā], az Úr Śiva, az Úr Viṣṇu, az élőlények kiváló ősatyái (Dakṣa és Prajāpati), ti [Nārada és a Kumārák], az Indrához és Candrához hasonló mennyei félistenek, a Bhūrloka bolygók uralkodói, a földi bolygók uralkodói, az alsóbb bolygók uralkodói, a Gandharva bolygók uralkodói, a Vidyādhara bolygók uralkodói, a Cāraṇaloka bolygók uralkodói, a yakṣák, a rakṣák és az uragák vezérei, a nagy bölcsek, a nagy démonok, a nagy ateisták és a kiváló űrutazók, a halottak, az ördögi szellemek, sátánok, dzsinnek, kūṣmāṇḍák, a nagy vízi lények, a nagy vadállatok, a nagy madarak stb., más szóval minden, amit rendkívüli erő, fenség, észbeli vagy érzékszervi ügyesség, erő, megbocsájtás, szépség, erény, gazdagság és jó születés jellemez, akár rendelkezik formával, akár nem, sajátos igazságnak s az Úr formájának tűnhet, de valójában nem az. Mindezek csupán töredékei az Úr transzcendentális energiájának.
2.6.46. vers: Ó, Nārada! Most felsorolom az Úr transzcendentális inkarnációit, akiket līlā-avatāráknak neveznek. Cselekedeteik hallatán a fülben összegyűlt minden szennyeződésnek nyoma vész. E kedvteléseket öröm hallgatni, s végtelen elégedettséget nyújtanak, ezért örökre szívembe zártam őket.