HU/SB 2.7.31
31. VERS
- nandaṁ ca mokṣyati bhayād varuṇasya pāśād
- gopān bileṣu pihitān maya-sūnunā ca
- ahny āpṛtaṁ niśi śayānam atiśrameṇa
- lokaṁ vikuṇṭham upaneṣyati gokulaṁ sma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nandam—Nandának (Kṛṣṇa apjának); ca—is; mokṣyati—megment; bhayāt—a félelemtől; varuṇasya—Varuṇának, a víz félistenének; pāśāt—a karmai közül; gopān—a tehénpásztorok; bileṣu—a hegy barlangjában; pihitān—elhelyezte; maya-sūnunā—Maya fia által; ca—is; ahni āpṛtam—egész nap nagyon elfoglalt; niśi—éjjel; śayānam—lefekve; atiśrameṇa—a fáradságos munka miatt; lokam—bolygót; vikuṇṭham—a lelki világot; upaneṣyati—megjutalmazta; gokulam—a legfelsőbb bolygó; sma—bizonyára.
FORDÍTÁS
Az Úr Kṛṣṇa megmentette nevelőapját, Nanda Mahārāját Varuṇa félistentől való félelmétől, és kiengedte a tehénpásztorfiúkat a hegy barlangjából, ahová Maya fia zárta őket. Vṛndāvana népét, akik az egész napi fáradságos munka után éjjel mélyen aludtak, azzal jutalmazta meg, hogy eljuthattak a lelki világ legfelsőbb bolygójára. Minden tette transzcendentális, és minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Ő Isten.
MAGYARÁZAT
Nanda Mahārāja, az Úr Kṛṣṇa nevelőapja egy éjjel fürödni indult a Yamunā folyóhoz, mert azt gondolta, hogy az éjszakának már vége. Ezért aztán Varuṇa félisten a Varuṇa bolygóra vitte őt, azzal a szándékkal, hogy megpillanthassa majd az Istenség Személyiségét, Kṛṣṇát, aki minden bizonnyal megjelenik majd, hogy kiszabadítsa apját. Tulajdonképpen Varuṇa nem ejthette fogságba Nanda Mahārāját, hiszen Vṛndāvana lakói szünet nélkül Kṛṣṇára gondoltak: a samādhiban, a bhakti-yoga transzában örökké az Istenség személyiségén meditáltak, s nem féltek az anyagi létezés semmiféle gyötrelmétől. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy ha valaki teljesen meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének és transzcendentális szeretetben örökké Vele van, az megszabadul mindattól a szenvedéstől, amelyet az anyagi természet kényszerít rá. Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy Vṛndāvana lakói egész nap szorgalmasan dolgoztak, éjjel pedig a nehéz munkától kimerülve mélyen aludtak, így aztán nagyon kevés idejük maradt a meditációra vagy más lelki tevékenységre. Ám valójában minden pillanatban a legmagasabb rendű lelki tevékenységet végezték. Minden, amit tettek, lelkivé vált, mert kapcsolatban volt az Úr Śrī Kṛṣṇával. Minden tevékenységük középpontjában Kṛṣṇa állt, s így anyaginak nevezett cselekedeteiket is a lelki energia itatta át. Ilyen lehetőséget kínál mindenkinek a bhakti-yoga útja. Az Úr Kṛṣṇáért kell végrehajtanunk minden kötelességünket, s akkor tetteinket Kṛṣṇa gondolata járja majd át, ami a lelki megvalósítás transzának legmagasabb rendű formáját jelenti.