HU/SB 2.7.33


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


33. VERS

krīḍan vane niśi niśākara-raśmi-gauryāṁ
rāsonmukhaḥ kala-padāyata-mūrcchitena
uddīpita-smara-rujāṁ vraja-bhṛd-vadhūnāṁ
hartur hariṣyati śiro dhanadānugasya


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

krīḍan—miközben kedvteléseinek hódolt; vane—Vṛndāvana erdejében; niśi—éjszakai; niśākara—a hold; raśmi-gauryām—fehér holdfény; rāsa-unmukhaḥ—táncolni vágyott; kala-padāyata—édes dalok kíséretében; mūrcchitena—és kellemes zene; uddīpita—felébredt; smara-rujām—szexuális vágyak; vraja-bhṛt—Vrajabhūmi lakói; vadhūnām—a feleségeknek; hartuḥ—az elrablóknak; hariṣyati—le fogja győzni; śiraḥ—a fej; dhanada-anugasya—a gazdag Kuvera követőjének.


FORDÍTÁS

Amikor az Úr Vṛndāvana erdejében a rāsa tánc kedvtelésének hódolt és édes, kellemes dalaival felébresztette a Vṛndāvanában élők feleségeinek érzéki vágyait, egy Śaṅkhacūḍa nevű démon, a mennyek kincstárnokának [Kuverának] egyik gazdag követője elrabolta a leányokat, mire az Úr leválasztotta a fejét a testéről.


MAGYARÁZAT

Ne felejtsük el, hogy mindezt Brahmājī mondja Nāradának, s olyan eseményekről beszél neki, amelyek a jövőben, Kṛṣṇa megjelenése idején fognak megtörténni. Azok, akik képesek látni a múltat, a jelent és a jövendőt, ismerik az Úr kedvteléseit. Brahmājī is közéjük tartozik, s ezért meg tudta jósolni, mi fog történni a jövőben. Śaṅkhacūḍát az Úr jóval a rāsa-līlā után ölte meg, így ezek nem egy időben történő események. Az előző versekben is megfigyelhettük, hogy az erdőtűz eloltásának történetét Kāliya kígyó megleckéztetésével együtt említette, s így ír ez a vers is most a rāsa táncról és Śaṅkhacūḍa elpusztításáról. Hogy együtt említi őket, annak az az oka, hogy mindezek az események a jövőben következnek majd be, jóval azután, hogy Brahmājī megjósolta őket Nāradának. Az Úr akkor ölte meg Śaṅkhacūḍa démont, amikor Phālguna hónapjában Horikāban élvezte kedvteléseit. Ezt a szertartást mind a mai napig megtartják Indiában, az Úr horikāi kedvtelésének kezdete előtti napon    —    amelyet általában Holinak neveznek    —,    s jelképesen megégetik Śaṅkhacūḍát.

Az Úr vagy inkarnációi eljövendő megjelenéseiről és kedvteléseiről a szentírások mind beszámolnak, s így azokat, akik ismerik a történeteket, amelyekről a hiteles írások írnak, a hamis inkarnációk többé nem téveszthetik meg.