HU/SB 2.7.34-35
34-35. VERSEK
- ye ca pralamba-khara-dardura-keśy-ariṣṭa-
- mallebha-kaṁsa-yavanāḥ kapi-pauṇḍrakādyāḥ
- anye ca śālva-kuja-balvala-dantavakra-
- saptokṣa-śambara-vidūratha-rukmi-mukhyāḥ
- ye vā mṛdhe samiti-śālina ātta-cāpāḥ
- kāmboja-matsya-kuru-sṛñjaya-kaikayādyāḥ
- yāsyanty adarśanam alaṁ bala-pārtha-bhīma-
- vyājāhvayena hariṇā nilayaṁ tadīyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—mindazok; ca—teljesen; pralamba—a Pralamba nevű démon; khara—Dhenukāsura; dardura—Bakāsura; keśī—Keśī démon; ariṣṭa—Ariṣṭāsura démon; malla—egy birkózó Kaṁsa udvarában; ibha—Kuvalayāpīḍa; kaṁsa—Mathurā királya, Kṛṣṇa anyai nagybátyja; yavanāḥ—Perzsia és a szomszédos területek királyai; kapi—Dvivida; pauṇḍraka-ādyāḥ—Pauṇḍraka és mások; anye—mások; ca—amennyire; śālva—Śālva király; kuja—Narakāsura; balvala—Balvala király; dantavakra—Śiśupāla testvére, Kṛṣṇa halálos ellensége; saptokṣa—Saptokṣa király; śambara—Śambara király; vidūratha—Vidūratha király; rukmi-mukhyāḥ—Rukmiṇīnek, Kṛṣṇa első dvārakāi királynőjének a fivére; ye—mindazok; vā—akár; mṛdhe—a csatatéren; samiti-śālinaḥ—mind nagyon hatalmasak; ātta-cāpāḥ—íjakkal és nyilakkal felfegyverkezve; kāmboja—Kāmboja királya; matsya—Dvarbhaṅga királya; kuru—Dhṛtarāṣṭra fiai; sṛñjaya—Sṛñjaya király; kaikaya-ādyāḥ—Kekaya királya és mások; yāsyanti—elérik; adarśanam—személytelenül beleolvadnak a brahmajyotiba; alam—mit sem szólva; bala—Baladeva, Kṛṣṇa bátyja; pārtha—Arjuna; bhīma—a második Pāṇḍava; vyāja-āhvayena—álneveken; hariṇā—az Úr Hari által; nilayam—a lakhely; tadīyam—Neki.
FORDÍTÁS
A démonok — Pralamba, Dhenuka, Baka, Keśī, Ariṣṭa, Cāṇūra, Muṣṭika, Kuvalayāpīḍa elefánt, Kaṁsa, Yavana, Narakāsura és Pauṇḍraka —, a nagy hadvezérek — Śālva, Dvivida, a majom és Balvala —, Dantavakra, a hét bika, Śambara, Vidūratha és Rukmī, valamint mind a rettenthetetlen katonák — Kāmboja, Matsya, Kuru, Sṛñjaya és Kekaya — ádázul harcolnak majd vagy Maga az Úr Hari, vagy Baladeva, Arjuna, Bhīma és mások ellen, akik az Úr nevében küzdenek. A démonok, akik ottvesznek a csatában, a személytelen brahmajyotiba kerülnek vagy eljutnak az Úr hajlékára a Vaikuṇṭha bolygókon.
MAGYARÁZAT
Minden, ami az anyagi és a lelki világban létezik, az Úr Kṛṣṇa különféle energiáinak megnyilvánulása. Az Istenség Személyisége, Baladeva az Úr közvetlen, személyes kiterjedése, míg Bhīma, Arjuna és a többiek a társai. Az Úr — mint mindig — társaival és energiáival együtt jelent meg, ezért a lázadó lelkeket, a démonokat és a démonikus embereket — például az említett Pralambát — vagy Maga az Úr, vagy társai pusztították el. Ezeket az eseményeket a Tizedik Ének tárja elénk részletesen. Azt azonban tudnunk kell, hogy a felsorolt élőlények a haláluk után felszabadulást értek el: vagy az Úr brahmajyotijába merültek, vagy eljuthattak az Úr hajlékára, a Vaikuṇṭha bolygókra. Erről már Bhīṣmadeva is beszélt az Első Énekben. Azok, akik részt vettek a kurukṣetrai csatában vagy akiket az Úr vagy Baladeva máshogyan ölt meg, mindannyian a lelki létezés szintjére emelkedtek, attól függően, hogy haláluk pillanatában mire gondoltak. Akik felismerték az Urat, azok Vaikuṇṭhára jutottak, míg azok, akik csupán egy hatalmas élőlénynek tekintették Őt, az Úr személytelen brahmajyotijába merülve szabadultak fel — ám mindenképpen megszabadultak az anyagi létezéstől. Ha ilyen áldásban lehet részük azoknak, akik az Úr ellenségeinek szerepét játszották, akkor elképzelhetjük, mi vár azokra, akik odaadóan szolgálják Őt transzcendentális kapcsolatukban.