HU/SB 2.7.36
36. VERS
- kālena mīlita-dhiyām avamṛśya nṝṇāṁ
- stokāyuṣāṁ sva-nigamo bata dūra-pāraḥ
- āvirhitas tv anuyugaṁ sa hi satyavatyāṁ
- veda-drumaṁ viṭa-paśo vibhajiṣyati sma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kālena—idővel; mīlita-dhiyām—a kevés intelligenciával megáldottaknak; avamṛśya—a nehézségeket tekintetbe véve; nṝṇām—az egész emberiségnek; stoka-āyuṣām—a rövid életű embereknek; sva-nigamaḥ—a védikus irodalom, melyet Ő állított össze; bata—pontosan; dūra-pāraḥ—nagyon nehéz; āvirhitaḥ—megjelent; tu—de; anuyugam—a kornak megfelelően; saḥ—Ő (az Úr); hi—bizonyára; satyavatyām—Satyavatī méhében; veda-drumam—a Védák kívánságteljesítő fája; viṭa-paśaḥ—ágakra; vibhajiṣyati—fel fogja osztani; sma—ahogy voltak.
FORDÍTÁS
Az Úr Satyavatī fiának [Vyāsadevának] az inkarnációjában úgy találja majd, hogy a rövid életű és csekély intelligenciával rendelkező emberek nehezen értik meg a védikus írásokat, melyeket Ő állított össze. Ezért különféle ágakra fogja osztani a védikus tudás fáját, a korszak jellegének megfelelően.
MAGYARÁZAT
Brahmā arról beszél ebben a versben, hogy a jövőben a Kali-yuga rövid életű emberei számára Vyāsadeva összeállítja majd a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ahogyan az Első Énekben arról már szó volt, a Kali-yuga emberei nemcsak rövid életűek lesznek, de az istentagadó emberi társadalom okozta kilátástalan helyzetük miatt számtalan problémával is meg kell küzdeniük életük során. Az anyagi természet törvényei alapján az a tett, ami az anyagi jólétet segíti, a tudatlanság kötőerejébe tartozik. A tudomány igazi előrelépését az önmegvalósítás tudománya terén elért fejlődés jelenti. Ám a Kali-yugában a tudatlan emberek azt gondolják, hogy e rövidke élettel, amely száz év csupán (és mostanára gyakorlatilag ötven-hatvan évre csökkent) mindennek vége. Tudatlanok, mert nem tudnak arról, hogy az élet örök, s magukat az átmenetileg — negyven évig — létező anyagi testtel azonosítják, s azt gondolják róla, ez az élet kizárólagos alapja. Az ilyen emberekről azt mondják, a szamarak és bikák szintjén állnak. Az Úr azonban, minden élőlény együttérző atyja átadja nekik a hatalmas védikus tudományt, olyan rövid tanulmányok formájában, mint például a Bhagavad-gītā vagy — a fejlettebbek számára — a Śrīmad-Bhāgavatam. A Purāṇákat és a Mahābhāratát szintén Vyāsadeva írta az emberek legkülönfélébb típusaihoz szólva, akik az anyagi természet különféle kötőerőinek hatása alatt állnak. Az eredeti védikus elvektől azonban egyik írás sem tér el.