HU/SB 2.7.43-45
43-45. VERSEK
- vedāham aṅga paramasya hi yoga-māyāṁ
- yūyaṁ bhavaś ca bhagavān atha daitya-varyaḥ
- patnī manoḥ sa ca manuś ca tad-ātmajāś ca
- prācīnabarhir ṛbhur aṅga uta dhruvaś ca
- ikṣvākur aila-mucukunda-videha-gādhi-
- raghv-ambarīṣa-sagarā gaya-nāhuṣādyāḥ
- māndhātr-alarka-śatadhanv-anu-rantidevā
- devavrato balir amūrttarayo dilīpaḥ
- saubhary-utaṅka-śibi-devala-pippalāda-
- sārasvatoddhava-parāśara-bhūriṣeṇāḥ
- ye ’nye vibhīṣaṇa-hanūmad-upendradatta-
- pārthārṣṭiṣeṇa-vidura-śrutadeva-varyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
veda—tudom; aham—én; aṅga—ó, Nārada; paramasya—a Legfelsőbbnek; hi—bizonyára; yoga-māyām—energiát; yūyam—te magad; bhavaḥ—Śiva; ca—és; bhagavān—a nagy félisten; atha—is; daitya-varyaḥ—Prahlāda Mahārāja, az Úr nagy bhaktája, aki egy démon családjában született; patnī—Śatarūpā; manoḥ—Manunak; saḥ—ő; ca—is; manuḥ—Svāyambhuva; ca—és; tat-ātma-jāḥ ca—és gyermekei, Priyavrata, Uttānapāda, Devahūti és mások; prācīnabarhiḥ—Prācīnabarhi; ṛbhuḥ—Ṛbhu; aṅgaḥ—Aṅga; uta—sőt; dhruvaḥ—Dhruva; ca—és; ikṣvākuḥ—Ikṣvāku; aila—Aila; mucukunda—Mucukunda; videha—Janaka Mahārāja; gādhi—Gādhi; raghu—Raghu; ambarīṣa—Ambarīṣa; sagarāḥ—Sagara; gaya—Gaya; nāhuṣa—Nāhuṣa; ādyāḥ—és mások; māndhātṛ—Māndhātā; alarka—Alarka; śatadhanu—Śatadhanu; anu—Anu; rantidevāḥ—Rantideva; devavrataḥ—Bhīṣma; baliḥ—Bali; amūrttarayaḥ—Amūrttaraya; dilīpaḥ—Dilīpa; saubhari—Saubhari; utaṅka—Utaṅka; śibi—Śibi; devala—Devala; pippalāda—Pippalāda; sārasvata—Sārasvata; uddhava—Uddhava; parāśara—Parāśara; bhūriṣeṇāḥ—Bhūriṣeṇa; ye—azok; anye—mások; vibhīṣaṇa—Vibhīṣaṇa; hanūmat—Hanumān; upendra-datta—Śukadeva Gosvāmī; pārtha—Arjuna; ārṣṭiṣeṇa—Arṣṭiṣeṇa; vidura—Vidura; śrutadeva—Śrutadeva; varyāḥ—a legkiemelkedőbb.
FORDÍTÁS
Ó, Nārada! Az Úr energiáit lehetetlen megismerni és felmérni, de mivel meghódolt lelkek vagyunk, tudjuk, hogyan cselekszik yogamāyā energiáin keresztül. Éppen így ismeri az Úr energiáit a hatalmas Śiva, a démon-család nagy királya, Prahlāda Mahārāja, Svāyambhūva Manu és felesége, Śatarūpā, valamint fiaik és leányaik (Priyavrata, Uttānapāda, Ākūti, Devahūti és Prasūti), Prācīnabarhi, Ṛbhu, Aṅga (Vena apja), Dhruva Mahārāja, Ikṣvāku, Aila, Mucukunda, Janaka Mahārāja, Gādhi, Raghu, Ambarīṣa, Sagara, Gaya, Nāhuṣa, Māndhātā, Alarka, Śatadhanve, Anu, Rantideva, Bhīṣma, Bali, Amūrttaraya, Dilīpa, Saubhari, Utaṅka, Śibi, Devala, Pippalāda, Sārasvata, Uddhava, Parāśara, Bhūriṣeṇa, Vibhīṣaṇa, Hanumān, Śukadeva Gosvāmī, Arjuna, Ārṣṭiṣeṇa, Vidura, Śrutadeva és sokan mások.
MAGYARÁZAT
Az Úr e nagy bhaktái, akik a múltban éltek vagy jelenleg élnek, s azok a bhakták, akik a jövőben élni fognak, mind jól ismerik az Úr energiáit, nevének, tulajdonságainak, kedvteléseinek, társainak, megjelenéseinek energiáival együtt. S hogyan tettek szert erre a tudásra? Semmiképpen sem filozófiai elmélkedéssel vagy a tudomány behatárolt eszközeinek segítségével. A tapasztalati tudomány korlátokhoz kötött eszközei (az érzékszervek vagy a mikroszkópok és távcsövek) révén senki nem ismerheti meg az Úrnak még az anyagi energiáit sem, amelyeket saját szemünkkel láthatunk. Millió és millió bolygó van, amiről a tudósok semmit sem tudnak, s mind csupán az Úr anyagi energiájának megnyilvánulásai. Hogyan remélhetnék akkor a tudósok, hogy anyagi törekvéseikkel bármit is megtudhatnak az Úr lelki energiájáról? A feltevések és találgatások, amelyek eredménye csupán tucatnyi „ha” és „talán”, nem segíthetik elő a tudomány fejlődését, hanem épp ellenkezőleg, kétségbeeséshez vezetnek, mert az emberek elveszítik a reményt, hogy valaha is megismerhetik Istent, és kijelentik, hogy Isten nem is létezik. Egy józan ítélőképességű ember azonban nem próbál arra magyarázatot találni, ami meghaladja észbeli képességeit, hanem meghódol a Legfelsőbb Úrnak, mert egyedül Ő az, aki a valódi tudás síkjára vezetheti. Az Upaniṣadok egyértelműen kijelentik, hogy az elme megerőltetésével, elmebeli spekulációval vagy szofisztikus okoskodással senki nem ismerheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az Urat csak a meghódolt lelkek ismerhetik. E versben Brahmājī, az élőlények között a legnagyobb, elismeri ezt az igazságot. Fel kell hagynunk azzal, hogy energiánkat hiábavalóan a tapasztalati tudomány módszereinek követésére vesztegetjük. Azáltal kell tudásra szert tennünk, hogy meghódolunk az Úrnak és elismerjük a versben felsorolt nagy lelkeket. Az Úr határtalan, s yogamāyā kegyéből segít a meghódolt léleknek, hogy meghódolásának arányában megismerhesse Őt.