HU/SB 2.7.51
51. VERS
- idaṁ bhāgavataṁ nāma
- yan me bhagavatoditam
- saṅgraho ’yaṁ vibhūtīnāṁ
- tvam etad vipulī kuru
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
idam—ezt; bhāgavatam—Isten tudományát; nāma—a névnek; yat—ami; me—nekem; bhagavatā—az Istenség Személyisége által; uditam—megvilágosodott; saṅgrahaḥ—a felhalmozása; ayam—az Övé; vibhūtīnām—különféle energiáknak; tvam—téged; etat—ez az Istenről szóló tudomány; vipulī—kidolgoz; kuru—tedd ezt.
FORDÍTÁS
Ó, Nārada! Isten tudományát, e Śrīmad-Bhāgavatamot az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta el nekem röviden, s mint különféle energiáinak tárházát adta át. Kérlek, dolgozd ki e tudományt részletesen!
MAGYARÁZAT
A Bhāgavatamnak az a néhány verse, amelyet az Istenség Személyisége összefoglalva elmondott — s amelyet hamarosan megismerünk —, Isten tudománya, s az Istenség Személyiségének rendkívüli hatású képviselője. Az Úr abszolút, s ezért nem különbözik a Róla szóló tudománytól, a Śrīmad-Bhāgavatamtól. Brahmājīnak Maga az Úr tanította meg ezt a tudományt, aztán Brahmā átadta Nāradának, s amikor rajta volt a sor, Nārada utasította Śrīla Vyāsadevát, hogy bővítse ki. A Legfelsőbb Úrról szóló transzcendentális tudás tehát nem az örökké vitázó materialisták elmélkedésének eredménye, hanem szennyezetlen, örök, tökéletes tudás, túl az anyagi kötőerők hatókörén. A Bhāgavata Purāṇa az Úr közvetlen inkarnációja a transzcendentális hang formájában. Az embernek e transzcendentális tudást az Úr hiteles képviselőjétől kell elsajátítania, aki tagja annak a tanítványi láncolatnak, amelyen a tudás az Úron, Brahmājīn, Nāradán, Vyāsán, Śukadeva Gosvāmīn és Sūta Gosvāmīn keresztül száll alá. A védikus fa érett gyümölcse egyik kézből a másikba hullik, s így nem törhet össze, nem eshet a magas ágakról hirtelen a földre. Ezért aki nem az említett tanítványi láncolat hiteles képviselőitől hallja Isten tudományát, nagyon nehezen fogja megérteni. Sohasem szabad meghallgatnunk azokat, akik csupán hivatásból ismétlik el a Bhāgavatamot, hogy a biztos megélhetés érdekében kielégítsék hallgatóságuk érzékeit.