HU/SB 2.7.52
52. VERS
- yathā harau bhagavati
- nṛṇāṁ bhaktir bhaviṣyati
- sarvātmany akhilādhāre
- iti saṅkalpya varṇaya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amennyire; harau—az Istenség Személyiségének; bhagavati—az Úrnak; nṛṇām—emberi lényeknek; bhaktiḥ—odaadó szolgálat; bhaviṣyati—megvilágosodnak; sarva-ātmani—az Abszolút Egész; akhila-ādhāre—a summum bonumnak; iti—így; saṅkalpya—eltökéltséggel; varṇaya—leír.
FORDÍTÁS
Kérlek, úgy beszélj Isten tudományáról, hogy az emberekben felébredjen a vágy az Istenség Személyiségének, Harinak végzett odaadó szolgálat iránt, aki minden élőlény Felsőlelke, s minden energia forrása, a summum bonum!
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam az odaadó szolgálat filozófiája, amely az ember és az Istenség Legfelsőbb Személyisége kapcsolatát mutatja be tudományosan. A Kali-kort megelőzően nem volt szükség könyvre ahhoz, hogy az ember ismerje az Urat és az Ő rendkívüli hatalmú energiáit, de a Kali-korszak kezdetével az emberi társadalmat fokozatosan hatalmába kerítette a négy bűn: a nőkkel való tiltott kapcsolat, az alkohol és a kábítószerek élvezete, a szerencsejáték, valamint az állatok szükségtelen megölése. Ezek miatt az alapvető bűnös cselekedetek miatt az emberek fokozatosan megfeledkeztek az örök kapcsolatról, amely Istenhez fűzi őket. Vakká váltak, s nem látják többé, mi az élet végső célja. Az élet legfőbb célja nem az, hogy állatokként felelőtlen életet éljünk, és csupán a négy alapvető állati tevékenységbe, az evés, az alvás, a védekezés és a párzás tevékenységébe merüljünk egy kissé kifinomultabb formában. A tudatlanság sötétségében vakon tapogatózó emberi társadalom számára a Śrīmad-Bhāgavatam fáklyaláng, melynek fényénél minden a maga valójában látható. Ezért volt szükség arra, hogy Isten tudományáról beszéljenek egészen a kezdet, az érzékelhető anyagi világ születése óta.
Mint ahogy azt már korábban megmagyaráztuk, a Śrīmad-Bhāgavatam annyira tudományos módon kerül bemutatásra, hogy minden őszinte tanulmányozója képes belőle megérteni Isten tudományát, ha figyelmesen olvassa, vagy rendszeresen hallgatja a Bhāgavatam hiteles, igaz elbeszélőit. Mindenki boldogságra vágyik az életben, ám ebben a korban az emberi társadalom tagjai vakok, s nem látják, hogy az Istenség Személyisége a tárháza minden boldogságnak, mert Ő mindennek a végső forrása (SB 1.1.1: janmādy asya yataḥ). A tökéletes, zavartalan boldogságot csak annak az odaadó kapcsolatnak a segítségével érhetjük el, amely az Úrhoz fűz bennünket, s egyedül az Ő társaságában szabadulhatunk meg a gyötrelemmel teli anyagi létezéstől. Még akik az anyagi világ élvezetére vágynak, azok is menedéket kereshetnek a Śrīmad-Bhāgavatam nagyszerű tudományánál, s végül sikert érhetnek el. Nāradának éppen ezért lelki tanítómestere azt az utasítást adta, hogy teljes eltökéltséggel és következetesen mutassa be ezt a tudományt. Nārada nem azt a feladatot kapta, hogy megélhetése érdekében prédikáljon a Bhāgavatam elveiről: lelki tanítómestere arra utasította, hogy nagyon komolyan, misszionárius szellemben cselekedjen.