HU/SB 2.7.9
9. VERS
- yad venam utpatha-gataṁ dvija-vākya-vajra-
- niṣpluṣṭa-pauruṣa-bhagaṁ niraye patantam
- trātvārthito jagati putra-padaṁ ca lebhe
- dugdhā vasūni vasudhā sakalāni yena
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—amikor; venam—Vena királynak; utpatha-gatam—letérve a helyes útról; dvija—a brāhmaṇáknak; vākya—átkok; vajra—villámcsapás; niṣpluṣṭa—megégve; pauruṣa—nagy tettek; bhagam—gazdagság; niraye—a pokolba; patantam—lement; trātvā—felszabadítva; arthitaḥ—így imádkozva érte; jagati—a világon; putra-padam—a fiú helyzete; ca—ugyanúgy; lebhe—elért; dugdhā—kihasznált; vasūni—létrehoz; vasudhā—a föld; sakalāni—mindenféle; yena—aki által.
FORDÍTÁS
Vena Mahārāja letért az igaz útról, ezért a brāhmaṇák átkaik villámát szórták a fejére. A király minden jó cselekedetével és vagyonával együtt hamuvá égett, s a pokolba került. Az Úr, aki indokolatlan kegyéből, mint az elátkozott király fia, Pṛthu jelent meg, kiszabadította apját a pokolból, s gabonával vetette be a földet, hogy termővé tegye.
MAGYARÁZAT
A varṇāśrama-dharma rendszerben a jámbor és bölcs brāhmaṇák védelmezték a társadalmat. Szívesen tanították a kṣatriya királyokat, hogyan uralkodjanak igazságosan egy ország fölött. Így működtek a tökéletes jóléti államok. A királyok vagy a kṣatriya uralkodók nem önkényuralmat gyakoroltak: mindig kikérték a bölcs brāhmaṇák gyülekezetének véleményét. A Manu-saṁhitā és más szentírások, valamint a nagy bölcsek hitelt érdemlő könyvei tartalmazták az uralkodáshoz nélkülözhetetlen irányelveket, így nem volt szükség arra, hogy demokrácia ürügyén ostoba emberek hozzák a törvényeket. A csekély intelligenciával rendelkező emberek elenyészően keveset tudnak arról, mi válik a javukra, mint ahogy a gyerek sem tudja, hogy minek látja hasznát a jövőben. A tapasztalt apa az ártatlan gyereket a fejlődés útja felé vezeti — ugyanilyen útmutatásra van szüksége a gyerekekhez hasonló embereknek is. A jólétet szolgáló törvények már megvannak: a Manu-saṁhitāban és a többi védikus írásban megtaláljuk őket. A művelt brāhmaṇák a kor és a hely körülményeit figyelembe véve e tudással teli könyvek alapján adtak tanácsokat a királynak. Nem fizetett szolgák voltak, éppen ezért rendelkeztek azzal az erővel, hogy az írások elvei alapján adjanak útmutatást. Ez a rendszer egészen Candragupta Mahārāja idejéig fennállt. Az ő minisztere volt Cānakya, a brāhmaṇa, aki szintén nem fogadott el fizetséget.
Vena Mahārāja felrúgta az uralkodókra vonatkozó szabályokat, és nem engedelmeskedett a széles látókörű, bölcs brāhmaṇáknak sem, holott azok nem saját érdekből, hanem mindenki boldogságát szem előtt tartva cselekedtek. Meg akarták büntetni Vena Mahārāját igazságtalan uralkodásáért, ezért a Mindenható Úrhoz imádkoztak, ezenkívül meg is átkozták a királyt.
Ha valaki nem engedelmeskedik egy nagy lélek akaratának, élete megrövidül, alázatosságának, jó hírének, becsületének mind nyoma vész, s a remény, hogy a felsőbb bolygókra emelkedhet, valamint hogy megkapja a nagy személyiségek áldásait, mind-mind szertefoszlik. Az embernek meg kell próbálnia szigorúan követni a nagy lelkek nyomdokait. Vena Mahārāja kétségtelenül múltbeli erényes tettei miatt lett király, de mivel szándékosan nem törődött a nagy lelkekkel, büntetésből elesett ezektől az áldásoktól. Vena Mahārājáról és mélyre süllyedésének történetéről a Vāmana Purāṇa részletesen beszámol. Amikor Pṛthu Mahārāja meghallotta, milyen pokoli körülmények közé került apja, Vena király — aki egy mleccha családban éppen leprától szenvedett —, azon nyomban Kurukṣetrára vitte, hogy ott megtisztuljon, s ezáltal megszabaduljon minden szenvedéstől.
Pṛthu Mahārāja, Isten inkarnációja a brāhmaṇák imáját meghallgatva szállt alá, hogy rendet teremtsen a Földön uralkodó zűrzavarban. Számtalan terménnyel ültette be a földet, ugyanakkor fiúi kötelességének is eleget tett, amikor kiszabadította apját a pokoli körülmények közül. A putra szó jelentése: az, aki kiszabadít a pokolból, amit putnak neveznek — s egy jóravaló fiú így cselekszik.