HU/SB 2.8.18
18. VERS
- nṛṇāṁ sādhāraṇo dharmaḥ
- saviśeṣaś ca yādṛśaḥ
- śreṇīnāṁ rājarṣīṇāṁ ca
- dharmaḥ kṛcchreṣu jīvatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nṛṇām—az emberi társadalomnak; sādhāraṇaḥ—általános; dharmaḥ—vallásos gyülekezet; sa-viśeṣaḥ—bizonyos; ca—szintén; yādṛśaḥ—ahogy vannak; śreṇīnām—a három bizonyos osztály; rājarṣīṇām—a szent királyi rend; ca—is; dharmaḥ—kötelesség; kṛcchreṣu—a szenvedésekre vonatkozóan; jīvatām—az élőlényeknek.
FORDÍTÁS
Kérlek, magyarázd el azt is, mi szolgálhat az emberi társadalom közös, általános vallásaként! Beszélj a vallás terén végzett kötelességeikről, a társadalmi osztályok megoszlásáról, az uralkodó királyi rendről, valamint az olyan emberre vonatkozó vallásos elvekről, aki szenved!
MAGYARÁZAT
Az emberi lények minden csoportjának közös vallása — tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó — az odaadó szolgálat. Még az állatokat is be lehet vonni az Úr odaadó szolgálatába. Erre a legjobb példa Śrī Vajrāṅgajī, vagyis Hanumān, az Úr Śrī Rāma nagy bhaktája. Arról is beszéltünk már, hogy még a bennszülöttek és a kannibálok is végezhetik az Úr odaadó szolgálatát, ha az Úr őszinte bhaktája irányítja őket. A Skanda Purāṇában találjuk azt a történetet, amikor a dzsungelben egy vadászból az Úr legmegvilágosodottabb bhaktája lett Śrī Nārada Muni irányításával. Az Úr odaadó szolgálatából tehát minden élőlény egyenlően részesülhet.
Azok közül a vallások közül, amelyek a különféle országok és kulturális körülmények alapján alakultak ki, egy sem lehet az emberiség közös vallása, mert az alapelv az odaadó szolgálat. Még ha egy bizonyos vallás nem ismeri el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felsőbbrendűségét, a követőknek akkor is engedelmeskedniük kell a szabályoknak, amelyeket az adott vezető fektet le. Egy vallásos felekezet vezetője sohasem a legfelsőbb vezető, mert irányító szerepbe bizonyos lemondások következtében került. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének azonban — ahogyan ezt megfigyelhetjük az Úr Kṛṣṇa cselekedeteiben — nem kell vezeklést végeznie ahhoz, hogy vezetővé váljon.
A társadalom rendjeinek és kasztjainak kötelességei a megélhetést illetően szintén az odaadó szolgálat elveitől függenek. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az ember eljuthat az élet legtökéletesebb szintjére pusztán azzal, hogy mindazt, amire hivatásbeli kötelességét végezve szert tesz, az Úr odaadó szolgálatára fordítja. Az Úr odaadó szolgálatának elveit követő embereket mindig elkerülik a megpróbáltatások, s így esetükben nem beszélhetünk āpad-dharmáról, a szenvedők vallásáról. Ahogy Śukadeva Gosvāmī, a leghitelesebb szaktekintély majd elmagyarázza e könyvben, nincs más vallás, csupán az Úr odaadó szolgálata, noha az emberek ezt különféle formákban végezhetik.