HU/SB 2.9.11
11. VERS
- śyāmāvadātāḥ śata-patra-locanāḥ
- piśaṅga-vastrāḥ surucaḥ supeśasaḥ
- sarve catur-bāhava unmiṣan-maṇi-
- praveka-niṣkābharaṇāḥ suvarcasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śyāma—égkék; avadātāḥ—ragyogó; śata-patra—lótuszvirág; locanāḥ—szemek; piśaṅga—sárga; vastrāḥ—ruha; su-rucaḥ—nagyon vonzó; su-peśasaḥ—virágzó fiatalság; sarve—mindegyikük; catuḥ—négy; bāhavaḥ—kezek; unmiṣan—sugárzás; maṇi—gyöngyök; praveka—felsőbbrendű tulajdonságok; niṣka-ābharaṇāḥ—díszes medálok; su-varcasaḥ—ragyogó.
FORDÍTÁS
A Vaikuṇṭha bolygók lakóinak teste a leírások szerint ragyogó égkék színű. Szemük a lótuszvirághoz hasonló, sárga ruhát viselnek, vonásaik rendkívül vonzóak. Virágzó fiatalságukat töltik, s mindannyiuknak négy karja van. Sugárzó testükön díszes medálok ékesítette, igazgyöngyből készült nyakláncot viselnek.
MAGYARÁZAT
Vaikuṇṭhaloka lakóinak testét olyan lelki vonások jellemzik, amilyenekkel az anyagi világban nem találkozhatunk. A kinyilatkoztatott írásokban, például a Śrīmad-Bhāgavatamban számos leírást találunk erről. Amikor az írások a transzcendentális létet személytelennek nevezik, az arra utal, hogy a Vaikuṇṭhalokán élők testi vonásaihoz hasonlót sehol az anyagi univerzumban nem találunk. Ahogyan egy bolygón a különböző területeken élők eltérő testi jegyekkel rendelkeznek, vagy ahogyan a különféle bolygók lakóinak külseje sem egyezik meg, ugyanígy a Vaikuṇṭhaloka lakóinak testi vonásai sem hasonlítanak az anyagi világban megszokott testi jegyekhez. Nekik például négy karjuk van, míg az ebben a világban élő embereknek csak kettő.