HU/SB 2.9.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

bhagavac-chikṣitam ahaṁ
karavāṇi hy atandritaḥ
nehamānaḥ prajā-sargaṁ
badhyeyaṁ yad-anugrahāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhagavat—az Istenség Személyisége által; śikṣitam—tanított; aham—én; karavāṇi—cselekedve; hi—bizonyára; atandritaḥ—hozzájáruló; na—soha; ihamānaḥ—bár cselekszik; prajā-sargam—az élőlények létrehozása; badhyeyam—feltételekhez kötve; yat—valójában; anugrahāt—a kegyéből.


FORDÍTÁS

Kérlek, mondj el mindent, hogy Magától az Istenség Személyiségétől tanulhassak, s így mint egy eszköz a kezedben, közreműködhessek az élőlények megteremtésében, anélkül hogy e tettek hatással lennének rám!


MAGYARÁZAT

Brahmājī nem akar spekuláló filozófussá válni, aki egyedül saját tudására támaszkodik és az anyagi kötelékek börtönének rabja. Mindenkinek tökéletesen tisztában kell lennie azzal, hogy bármit cselekszik, ő maga csupán eszköz. A feltételekhez kötött lélek eszköz az Úr külső, illuzórikus energiája, guṇamayī māyā kezében, míg felszabadult szinten az élőlény közvetlenül az Istenség Személyisége akarata szerint cselekszik eszközként. Az élőlénynek eredeti természetéhez tartozik, hogy eszközként szolgálja az Úr akaratát, ám ha az Úr illuzórikus energiáját szolgálja ugyanígy, az börtön számára. Ilyen feltételekhez kötött helyzetben az élőlény csak találgat az Abszolút Igazságról és különféle tevékenységeiről, ezzel szemben a felszabadult állapotban egyenesen az Úrtól kapja tudását. A felszabadult lélek hibátlanul cselekszik, és sohasem adja fejét a spekulatív gondolkodásra. A Bhagavad-gītā (BG 10.10-11) hangsúlyozottan megerősíti, hogy a tiszta bhakták, akik szüntelenül az Úr odaadó szolgálatát végzik, közvetlenül az Úrtól kapják az útmutatást, s így szilárdan haladnak előre a haza, Istenhez vezető úton. Az Úr tiszta bhaktáit nem keríti hatalmába a büszkeség még rendületlen fejlődésük hatására sem, míg a hitetlen spekulálók az illuzórikus energia sötétségében tapogatózva végtelenül büszkék félrevezető tudásukra, amelynek az alapját minden határozott irány nélkül csupán elméjük spekulációja jelenti. Az Úr Brahmā, noha ő az univerzum legkiemelkedőbb helyzetű élőlénye, el akarta kerülni, hogy a büszkeség csapdájába essen.