HU/SB 2.9.45


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


45. VERS

nāradaḥ prāha munaye
sarasvatyās taṭe nṛpa
dhyāyate brahma paramaṁ
vyāsāyāmita-tejase


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nāradaḥ—a nagy bölcs Nārada; prāha—tanította; munaye—a nagy bölcsnek; sarasvatyāḥ—a Sarasvatī folyó; taṭe—a partján; nṛpa—ó, király; dhyāyate—a meditálónak; brahma—az Abszolút Igazság; paramam—a Legfelsőbb; vyāsāya—Śrīla Vyāsadevának; amita—korlátlan; tejase—a hatalmasnak.


FORDÍTÁS

Ó, király! A láncolatban aztán a végtelenül hatalmas Vyāsadeva következett. Neki adta át Nārada, a nagy bölcs a Śrīmad-Bhāgavatamot, amikor odaadó szolgálataként a Sarasvatī folyó partján meditált az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, az Abszolút Igazságon.


MAGYARÁZAT

A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének ötödik fejezetében (SB 1.5.13) Nārada a következőképpen utasította a nagy bölcset, Vyāsadevát:

atho mahā-bhāga bhavān amogha-dṛk
śuci-śravāḥ satya-rato dhṛta-vrataḥ
urukramasyākhila-bandha-muktaye
samādhinānusmara tad viceṣṭitam

„Ó, legszerencsésebb az emberek között, ó, jámbor filozófus! Hírneved az egész univerzumot bejárja. Szeplőtlen jellemeddel és tévedhetetlen látásmódoddal szilárdan nyugszol az Abszolút Igazságban. Arra kérlek, meditálj az Istenség Személyiségének páratlan cselekedetein!”

Ebből láthatjuk, hogy a Brahma-sampradāya tanítványi láncolata nem tagadja a yoga meditáció gyakorlását. De mivel a bhakták bhakti-yogīk, ők nem a személytelen Brahmanon való meditálás fáradalmait választják: a brahma paramamon, a Legfelsőbb Brahmanon meditálnak, ahogyan azt ez a vers is alátámasztja. A Brahman-megvalósítás a személytelen sugárzáson történő meditációval kezdődik, de aztán e meditáció további fejlődésével a Legfelsőbb Lélek, a Paramātmā megvalósítása következik, még tovább lépve pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felismerése szilárdul meg. Śrī Nārada Muni mint Vyāsadeva lelki tanítómestere tisztában volt Vyāsadeva emelkedett helyzetével, s maga is alátámasztotta Śrīla Vyāsadeva nagyszerű tulajdonságait, hogy szilárd az Abszolút Igazságban, hogy hű adott fogadalmához és így tovább. Nārada azt tanácsolta Vyāsadevának, meditáljon az Úr transzcendentális cselekedetein. A személytelen Brahman nem cselekszik, de az Istenség Személyisége számtalan tettet végrehajt. Minden tette transzcendentális, s az anyagi tulajdonságok leghalványabb árnya sem vetődik rájuk. Ha a Legfelsőbb Brahman cselekedetei anyagi tettek lennének, Nārada nem javasolta volna Vyāsadevának, hogy meditáljon rajtuk. A paraṁ brahma az Úr Śrī Kṛṣṇa, ahogy azt a Bhagavad-gītā is megerősíti. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében Arjuna, aki felismerte az Úr Kṛṣṇa valódi helyzetét, a következő szavakkal szólította meg Őt:

paraṁ brahma paraṁ dhāma
pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam
ādi-devam ajaṁ vibhum
āhus tvām ṛṣayaḥ sarve
devarṣir nāradas tathā
asito devalo vyāsaḥ
svayaṁ caiva bravīṣi me

Arjuna azzal, hogy felismerte az Úr Śrī Kṛṣṇát, összegezte a Bhagavad-gītā mondanivalóját s így szólt: „Kedves Kṛṣṇa, Istenség Személyisége! Te vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Eredeti Személy a boldogság és tudás örök formájában. Mindezt Nārada, Asita, Devala és Vyāsadeva is megerősítik, s most Te Magad is ezt mondod.” (BG 10.12-13)

Amikor Vyāsadeva meditációja során rögzítette elméjét, a bhakti-yoga transzába merült, s valóban látta a Legfelsőbb Személyt, ellentétes helyzetben māyāval, az illuzórikus energiával. Ahogy korábban említettük, māyā, az illúzió szintén az Urat képviseli, mert nem létezik az Úr nélkül. A sötétség nem független a fénytől. Fény nélkül senki sem tudja tapasztalni ellentétét, a sötétséget. Ez a māyā vagy illúzió azonban az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem győzheti le    —    mindig távol áll tőle (apāśrayam).

A meditáció tökéletessége tehát nem más, mint az Istenség Személyiségének és transzcendentális cselekedeteinek megismerése. A személytelen Brahmanon történő meditáció rendkívül sok akadállyal jár, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 12.5) is elmondja: kleśo ’dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām.