HU/SB 2.9.7
7. VERS
- niśamya tad-vaktṛ-didṛkṣayā diśo
- vilokya tatrānyad apaśyamānaḥ
- svadhiṣṇyam āsthāya vimṛśya tad-dhitaṁ
- tapasy upādiṣṭa ivādadhe manaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśamya—miután hallotta; tat—az; vaktṛ—a beszélő; didṛkṣayā—hogy megtudja, ki beszél; diśaḥ—minden oldal; vilokya—látva; tatra—ott; anyat—más; apaśyamānaḥ—nem található; svadhiṣṇyam—lótusz-ülésén; āsthāya—leülni; vimṛśya—gondolkodva; tat—ez; hitam—gazdagság; tapasi—vezekelve; upādiṣṭaḥ—ahogyan utasították őt; iva—végzésekor; ādadhe—adott; manaḥ—figyelem.
FORDÍTÁS
Amikor meghallotta a hangot, mindenfelé keresni kezdte a hang forrását. Ám amikor saját magán kívül senki mást nem talált, mozdulatlanul lótusz-ülésére telepedett, s figyelmét — ahogyan tanulta — a vezeklésre összpontosította.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magától az Úrtól származik. Akkor tájt Brahmā volt az egyetlen élőlény, hiszen rajta kívül semmit nem teremtett az Úr, s így senkit sem láthatott maga körül. A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének elején, az első fejezet első verse már elmondta, hogy Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy avatásban részesíthet bárkit, aki akarja.
Ahogyan már említettük, Brahmā az univerzum eredeti lelki tanítómestere, s mivel őt Maga az Úr avatta fel, a Śrīmad-Bhāgavatam üzenete a tanítványi láncon keresztül száll alá. Ahhoz, hogy az ember részesüljön a Śrīmad-Bhāgavatam igazi tanításában, a tanítványi láncolaton soron következő lelki tanítómesterhez kell fordulnia. Miután avatást kapott a hiteles lelki tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát. Sohasem szabad azonban azt gondolnia, hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszakban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājīval. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek megadatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön. Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanítómestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.