HU/SB 2.9.8
8. VERS
- divyaṁ sahasrābdam amogha-darśano
- jitānilātmā vijitobhayendriyaḥ
- atapyata smākhila-loka-tāpanaṁ
- tapas tapīyāṁs tapatāṁ samāhitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
divyam—a felsőbb bolygókon élő félistenekre vonatkozó; sahasra—ezer; abdam—évek; amogha—tiszta, minden szennyeződéstől mentes; darśanaḥ—akinek ilyen szemlélete van az életről; jita—szabályozott; anila—élet; ātmā—elme; vijita—uralkodik felette; ubhaya—mindkettő; indriyaḥ—akinek ilyen érzékei vannak; atapyata—vezekelt; sma—a múltban; akhila—mind; loka—bolygó; tāpanam—felvilágosító; tapaḥ—vezeklés; tapīyān—rendkívül szigorú vezeklés; tapatām—a vezeklők között; samāhitaḥ—ilyen helyzetben.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták legkiválóbbjának ismerik.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot — tapa —, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta, mint számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditációba kezdett. Egy mennyei év 6 x 30 x 12 x 1000 évnek felel meg a mi számításaink szerint. Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfogadása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha a hang kiejtője látszólag nincs jelen. Éppen ezért a Śrīmad-Bhāgavatamot, a Bhagavad-gītāt vagy a világ többi kinyilatkoztatott szentírását sohasem szabad közönséges e világi hangnak tekinteni, transzcendentális erejét megtagadva.
Az embernek a helyes forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki — akár kutatásai eredményeképpen, akár a véletlen folytán — megkapja a transzcendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásához nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint ahogyan az Úr Brahmā is eleget tett lelki tanítómestere, az Úr kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.
Az Úr Brahmā fegyelmezte érzékeit — a felfogó és cselekvő érzékeit egyaránt —, hiszen az Úr utasítását kellett segítségükkel végrehajtania. Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti. Brahmājīt ez a vezeklés, melyet teljes hittel és őszinte szívvel hajtott végre, olyan erővel ajándékozta meg, hogy az univerzum teremtőjévé válhatott. Amiatt, hogy képes volt ilyen hatalomra szert tenni, a tapasvīk legkiválóbbjának nevezik.