HU/SB 2.9.9
9. VERS
- tasmai sva-lokaṁ bhagavān sabhājitaḥ
- sandarśayām āsa paraṁ na yat-param
- vyapeta-saṅkleśa-vimoha-sādhvasaṁ
- sva-dṛṣṭavadbhir puruṣair abhiṣṭutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—neki; sva-lokam—(az Úr) saját bolygója vagy hajléka; bhagavān—az Istenség Személyisége; sabhājitaḥ—Brahmā vezeklése miatt elégedetten; sandarśayām āsa—kinyilvánította; param—a legfelsőbb; na—nem; yat—aminek; param—még magasabb rendű; vyapeta—teljesen feladta; saṅkleśa—ötféle anyagi szenvedés; vimoha—illúzió nélkül; sādhvasam—félelem az anyagi léttől; sva-dṛṣṭa-vadbhiḥ—azok által, akik tökéletesen megismerték az önvalót; puruṣaiḥ—az emberek; abhiṣṭutam—imádják.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége, aki nagyon elégedett volt az Úr Brahmā vezeklésével, örömmel mutatta meg neki hajlékát, Vaikuṇṭhát, a legfelsőbb bolygót mindenek fölött. Az Úrnak e transzcendentális lakhelyét mindenki imádja, aki az önmegvalósítást elérve már megszabadult minden szenvedéstől és az illuzórikus lét okozta minden félelemtől.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā szigorú vezeklése kétségtelenül odaadó szolgálat (bhakti) volt, másképp nem válhatott volna lehetővé számára, hogy megpillantsa a Vaikuṇṭha bolygókat, az Úr hajlékát (svalokam). Az Úr transzcendentális lakhelyének, a Vaikuṇṭháknak a léte nem mitológia, s e bolygók nem anyagi bolygók, mint ahogy azt a személytelen filozófia hívei gondolják. Ám megismerni őket csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehetséges — s ennek eredményeképpen a bhakták mind eljuthatnak oda. A vezeklés kétségtelenül sok megpróbáltatással jár. Ám ha valaki a bhakti-yoga végzése során vállalja a nehézségeket, az már kezdettől fogva transzcendentális boldogsággal tölti el, míg ha az önmegvalósítás más folyamatait (jñāna-yoga, dhyāna-yoga stb.) gyakorolva vezekel, amelyek nem vezetnek a Vaikuṇṭha világ megismeréséhez, az csak problémát okoz. Nincs sok haszna, ha az üres kalászt csépeljük, s nincsen értelme a szigorú vezeklésnek sem, ha nem a bhakti-yogát végezzük az önmegvalósítás érdekében.
A bhakti-yoga végzése éppen olyan, mintha a transzcendentális Istenség Személyiségének hasából kihajtó lótuszvirágon ülnénk, hiszen az Úr Brahmā is ott ült. Brahmājī elégedetté tudta tenni az Urat, s az Úr örömmel mutatta meg Brahmājīnak a lakhelyét. Śrīla Jīva Gosvāmī a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fűzött Krama-sandarbha magyarázataiban az egyik védikus írást, a Garga Upaniṣadot idézi: Yājñavalkya az Úr transzcendentális lakhelyéről beszél Gārgīnak, s elmondja, hogy az Úr hajléka az univerzum legfelsőbb bolygója, azaz Brahmaloka fölött található. A csekély értelmű, tudatlan embereknek azonban annak ellenére, hogy a kinyilatkoztatott írások beszélnek róla, az Úr lakhelye csupán egy mítosz marad. Ebben a versben fontos megemlítenünk a svadṛṣṭavadbhiḥ szót. Az, aki ráébredt, ki is ő valójában, felismeri azt is, hogy az önvaló formája transzcendentális. Az önvaló és a Legfelsőbb személytelen felismerése nem teljes megvalósítás, mert csupán a személyiség anyagi felfogását tagadja. Az Istenség Személyisége és bhaktái mind transzcendentális személyiségek; nem rendelkeznek anyagi testtel. Az anyagi test ötféle szenvedés forrása:
- a tudatlanságé,
- az anyagi felfogásé,
- a ragaszkodásé,
- a gyűlöleté,
- valamint az ezeken és az anyagi világ más tárgyain történő elmélkedésé.
Amíg valaki ettől az ötféle anyagi gyötrelemtől szenved, nem juthat be a Vaikuṇṭhalokákra. Az önvalóról szóló személytelen elképzelés csupán a személyiség anyagi felfogásának ellentéte, s nagyon távol áll a személyes forma valódi felfogásától. Az Úr transzcendentális hajlékán található személyes formákról a későbbi versek írnak.
Brahmājī a Vaikuṇṭhaloka legfelsőbb bolygójáról, Goloka Vṛndāvanáról is beszélt, ahol az Úr tehénpásztorfiúként lakik, transzcendentális surabhi teheneket tart, és szerencse istennők százezrei veszik körül.
- cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpavṛkṣa-
- lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
- lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
- (Brahma-saṁhitā 5.29)
A Bhāgavatamnak ez a verse megerősíti a Bhagavad-gītā kijelentését: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). Param transzcendentális Brahmant jelent. Ezért az Úr lakhelye szintén Brahman, nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Az Urat Vaikuṇṭhának is nevezik, s lakhelye szintén Vaikuṇṭhaként ismert. Ez a szemlélet a Vaikuṇṭháról, valamint a Vaikuṇṭha imádata annak számára válik lehetővé, aki transzcendentális testre és érzékekre tett szert.