HU/SB 3.1.16
16. VERS
- svayaṁ dhanur dvāri nidhāya māyāṁ
- bhrātuḥ puro marmasu tāḍito ’pi
- sa ittham atyulbaṇa-karṇa-bāṇair
- gata-vyatho ’yād uru mānayānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svayam–ő maga; dhanuḥ dvāri–az íj az ajtóban; nidhāya–tartva; māyām–a külső természet; bhrātuḥ–fivéreinek; puraḥ–a palotájából; marmasu–a szív legmélyén; tāḍitaḥ–lesújtotta; api–ellenére; saḥ–ő (Vidura); ittham–mint ez; ati-ulbaṇa–komolyan; karṇa–fül; bāṇaiḥ–nyilakkal; gata-vyathaḥ–anélkül hogy sajnálná; ayāt–izgatott; uru–nagy; māna-yānaḥ–így gondolkodva.
FORDÍTÁS
Fülén át a nyílvesszők szíve mélyéig sebezték Vidurát. Íját az ajtónak támasztotta, s elhagyta fivére palotáját. Nem búsult, hiszen tudta, hogy mindent a külső energia működése irányít.
MAGYARÁZAT
Az Úr tiszta bhaktáját sohasem zökkentik ki nyugalmából azok a kellemetlen helyzetek, melyeket az Úr külső energiája hoz létre. A Bhagavad-gītā (BG 3.27) kijelenti:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
A feltételekhez kötött lélek a külső energia különféle kötőerőinek hatására az anyagi létbe süllyed, s hamis én-képzetének hatása alatt azt gondolja, hogy mindent ő maga hajt végre. Az Úr külső energiája, az anyagi természet teljes mértékben a Legfelsőbb Úr irányítása alatt áll, a feltételekhez kötött lelket pedig teljes mértékben a külső energia tartja a markában. Éppen ezért a feltételekhez kötött lélek maradéktalan engedelmességre kényszerül az Úr törvényeivel szemben, ám pusztán az illúzió hatására azt hiszi, hogy függetlenül cselekszik. Duryodhana ugyanígy a külső természet befolyásának hatása alatt cselekedett, s ez a külső természet végül legyőzte őt. Nem tudta elfogadni Vidura jó tanácsát, sőt, megsértette a nagy lelket, aki az egész család jóakarója volt. Az Úr tiszta bhaktája lévén, Vidura jól látta mindezt. Annak ellenére, hogy Duryodhana szavai mélyen megsebezték, megértette, hogy Duryodhana māyā, a külső energia hatására saját vesztébe rohan. Ezért hát a külső energia működését Vidura mindenek fölött állónak tekintette, de látta azt is, hogy az Úr belső energiája hogyan segített neki magának ebben a helyzetben. A bhakta élete mindig lemondásban telik, mert e világ varázsa sohasem teszi elégedetté. Vidurát sohasem vonzotta fivére királyi palotája. Mindig készen állt arra, hogy búcsút mondjon neki, s teljesen átadja magát az Úr transzcendentális szerető szolgálatának. Most Duryodhana kegyéből elérkezett az alkalom, s Vidura ahelyett, hogy bánkódott volna a durva sértés miatt, szíve mélyén köszönetet mondott érte, mert ez tette lehetővé számára, hogy visszavonuljon egy szent helyre, hogy magányosan éljen, s minden pillanatban az Úr odaadó szolgálatát végezze. A gata-vyathaḥ (anélkül hogy bánkódna) kifejezés nagyon fontos ebben a versben: Vidura megszabadult a gyötrelmektől, amelyek gondot okoznak mindazoknak, akik anyagi tetteket végeznek. Úgy gondolta, nincs szükség arra, hogy íjával védelmezze fivérét, mert fivére már pusztulásra ítéltetett. Elhagyta hát a palotát, mielőtt Duryodhana bármit tehetett volna. Māyā, az Úr legfelsőbb energiája belülről és kívülről egyaránt kifejtette hatását.