HU/SB 3.1.17
17. VERS
- sa nirgataḥ kaurava-puṇya-labdho
- gajāhvayāt tīrtha-padaḥ padāni
- anvākramat puṇya-cikīrṣayorvyāṁ
- adhiṣṭhito yāni sahasra-mūrtiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ–ő (Vidura); nirgataḥ–miután elhagyta; kaurava–a Kuru-dinasztia; puṇya–jámborság; labdhaḥ–így elérte; gaja-āhvayāt–Hastināpurából; tīrtha-padaḥ–a Legfelsőbb Úrnak; padāni–zarándoklatok; anvākramat–menedéket keresett; puṇya–jámborság; cikīrṣayā–így vágyakozva; urvyām–magas szintű; adhiṣṭhitaḥ–volt; yāni–mindazok; sahasra–ezer és ezer; mūrtiḥ–formák.
FORDÍTÁS
Vidura a jámborságának köszönhetően születhetett meg a vallásos Kauravák családjában. Miután elhagyta Hastināpurát, számos zarándokhelyen keresett menedéket, melyeket mind az Úr lótuszlábának tekintenek. Arra vágyva, hogy még magasabbra emelkedhessen a vallásos életben, egyik szent helytől a másikig vándorolt, ahol az Úr transzcendentális formáinak ezreit láthatta.
MAGYARÁZAT
Vidura kétségtelenül emelkedett és jámbor lélek volt, másként nem születhetett volna meg a Kaurava családban. Az előkelő származás, a gazdagság, a műveltség és a rendkívüli testi szépség mind a múltban elkövetett jámbor cselekedeteknek köszönhető. Mindez azonban nem elegendő ahhoz, hogy az ember elnyerje az Úr kegyét, és transzcendentális szerető szolgálatát végezze. Vidura nem tartotta magát kellőképpen jámbornak, ezért úgy döntött, hogy vándorútra indul, s meglátogat minden nagy zarándokhelyet szerte a világban, hogy vallásosabbá válhasson, és közelebb kerülhessen az Úrhoz. Abban az időben az Úr Kṛṣṇa személyesen jelen volt a világban, s Vidura elmehetett volna Hozzá, mégsem tette, mert nem tisztult még meg kellőképpen a bűntől. Az ember nem tudja magát teljes mértékben átadni az Úrnak, míg tökéletesen meg nem szabadul a bűnök minden visszahatásától. Vidura tisztában volt vele, hogy a fortélyos Dhṛtarāṣṭra és Duryodhana közelében elvesztette vallásosságát, s ezért nem méltó arra, hogy azonnal az Úr társaságát élvezhesse. A Bhagavad-gītā következő verse (BG 7.28) megerősíti ezt:
- yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
- janānāṁ puṇya-karmaṇām
- te dvandva-moha-nirmuktā
- bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
A Kaṁsához és Jarāsandhához hasonló bűnös asurák nem képesek az Úr Kṛṣṇára mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, az Abszolút Igazságra gondolni. A karma-yogát csakis a tiszta bhakták gyakorolhatják, akik a szentírások parancsainak engedelmeskedve követik a vallásos élet szabályozó elveit, és csakis ők érthetik meg később a jñāna-yogát, azután pedig a tiszta meditáció révén a tiszta tudatot. Amikor valakiben felébred az Isten-tudat, a tiszta bhakták társaságát élvezheti. Syān mahat-sevayā viprāḥ puṇya-tīrtha-niṣevaṇāt (SB 1.2.16): az ember már ebben az életében is együtt lehet az Úrral.
A szent helyek arra szolgálnak, hogy megszabadítsák bűneiktől a zarándokokat. Mindenhol az univerzumban vannak ilyen zarándokhelyek annak érdekében, hogy mindenki lehetőséget kapjon a tiszta életre és Isten megismerésére. Nem szabad azonban megelégednünk azzal, hogy a zarándokhelyekre látogatva csupán elvégezzük előírt kötelességeinket. Vágynunk kell arra is, hogy felkeressük a nagy lelkeket, akik ott élnek, s az Urat szolgálják.
Különféle transzcendentális formáinak egyikében az Úr minden zarándokhelyen jelen van. Ezeket a formákat arcā-mūrtiknak, az Úr alakjainak nevezik, melyekhez a közönséges ember is könnyen tud viszonyulni. Az Úr fölötte áll anyagi érzékeinknek. Nem láthatjuk Őt jelenlegi szemünkkel, s nem hallhatjuk Őt ezekkel a fülekkel. Olyan mértékben tudjuk csak érzékelni Őt, amilyen mértékben a szolgálatába merülünk, vagy amilyen mértékben mentes az életünk a bűntől. Ám annak ellenére, hogy nem vagyunk bűntelenek, az Úr kegyesen lehetőséget ad számunkra, hogy láthassuk Őt arcā-mūrti formáiban, a templomokban. Az Úr mindenható, ezért arcā formájában megjelenve képes elfogadni a szolgálatunkat. Senkinek sem szabad ezért ostobán azt gondolnia, hogy a templomban az arcā csupán bálvány. Az arcā-mūrti nem bálvány, hanem maga az Úr, s amennyire az ember mentes a bűntől, annyira lesz képes felismerni az arcā-mūrti jelentőségét. Ehhez azonban mindig szükség van egy tiszta bhakta irányítására.
Bhāratavarṣa földjén ezer és ezer zarándokhely van, s az emberek a hagyományokat követve minden évszakban látogatják e szent helyeket. Az Úr néhány arcā megnyilvánulását soroljuk most fel a különféle zarándokhelyeken: Mathurāban (az Úr Kṛṣṇa születési helyén) Ādi-keśavaként van jelen, Purīban (Orissában) mint az Úr Jagannātha (akit Puruṣottamának is ismernek), Allahabadban (Prayāgban) mint Bindu-mādhava, a Mandara-hegyen pedig mint Madhusūdana. Ānandāraṇyában Vāsudevaként, Padmanābhaként és Janārdanaként ismerik, Viṣṇukāñcīnál Viṣṇuként, Māyāpurában pedig Hariként. Az Úrnak millió és millió ilyen arcā formája van szerte az univerzumban. Mindezeket az arcā-mūrtikat a Caitanya-caritāmṛta a következő szavakkal foglalja össze:
- sarvatra prakāśa tāṅra – bhakte sukha dite
- jagatera adharma nāśi’ dharma sthāpite
„Az Úr megjelent mindenhol az univerzumban, hogy örömet okozzon a bhaktáknak, hogy lehetőséget adjon az egyszerű embereknek megtisztulniuk a bűneiktől, valamint hogy szerte a világon megszilárdítsa a vallásos elveket.”