HU/SB 3.1.4
4. VERS
- na hy alpārthodayas tasya
- vidurasyāmalātmanaḥ
- tasmin varīyasi praśnaḥ
- sādhu-vādopabṛṁhitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na–soha; hi–bizonyára; alpa-artha–parányi (jelentéktelen) cél; udayaḥ–feltett; tasya–övé; vidurasya–Vidurának; amala-ātmanaḥ–a szent embernek; tasmin–abban; varīyasi–nagyon fontos; praśnaḥ–kérdés; sādhu-vāda–amit a szentek és a bölcsek jóváhagytak; upabṛṁhitaḥ–teli.
FORDÍTÁS
Szent Vidura az Úr kiváló, tiszta bhaktája volt. Kérdései, melyeket Śrī Maitreya Ṛṣihez intézett, bizonyára a legemelkedettebb, legfontosabb kérdések voltak, melyeket művelt körökben is jóváhagytak.
MAGYARÁZAT
A különféle emberek között elhangzó kérdések és válaszok mind más és más értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet találni, hogy a különféle csoportokhoz tartozó emberek milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. A Bhagavad-gītāban az Úr Śrī Kṛṣṇa és Arjuna, vagyis a Legfelsőbb Személy és a legfelsőbb bhakta beszélgetése hangzik el. Az Úr kijelentette, hogy Arjuna a bhaktája és a barátja (BG 4.3), s ebből minden józan ember sejtheti, hogy a bhakti-yoga folyamatáról beszélgettek. Valójában az egész Bhagavad-gītā a bhakti-yoga elvén alapszik. A karma és a karma-yoga között különbség van. A karma szabályozott cselekvést jelent, amelyet az ember a tett gyümölcsének élvezete érdekében hajt végre, míg a karma-yoga olyan cselekedet, amelyet a bhakta az Úr elégedettsége kedvéért tesz. A karma-yoga alapja a bhakti, az, hogy örömet szerezzünk az Úrnak, ellenben a karma azon alapszik, hogy a cselekvő saját érzékeinek okozzon elégedettséget. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos felkutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. Arra, hogy a lelki értékek iránt nem érdeklődő közönséges ember csupán a divatnak hódolva egy lelki tanítómesterhez forduljon, semmi szükség.
Tanítvány lévén Parīkṣit Mahārājának komolyan szándékában állt, hogy elsajátítsa Isten tudományát, Śukadeva Gosvāmī pedig a transzcendentális tudomány hiteles lelki tanítómestere volt. Mindketten tudták, hogy Vidura és Maitreya Ṛṣi rendkívül magas szintű kérdéseket vitattak meg, így aztán Parīkṣit Mahārāja már alig várta, hogy igaz lelki tanítómesterétől tanulhasson.