HU/SB 3.1.45
45. VERS
- tasya prapannākhila-lokapānām
- avasthitānām anuśāsane sve
- arthāya jātasya yaduṣv ajasya
- vārtāṁ sakhe kīrtaya tīrtha-kīrteḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya–Övé; prapanna–meghódolt; akhila-loka-pānām–az univerzum minden uralkodója; avasthitānām–benne van; anuśāsane–az irányítása alatt; sve–saját maga; arthāya–érdekében; jātasya–a megszületettnek; yaduṣu–a Yaduk családjában; ajasya–a születetlennek; vārtām–elbeszélések; sakhe–ó, barátom; kīrtaya–kérlek, meséld el; tīrtha-kīrteḥ–az Úrnak, akinek dicsőségéről a zarándokhelyeken énekelnek.
FORDÍTÁS
Ó, barátom! Kérlek, zengd az Úr dicsőségét, az Úrét, akit a zarándokhelyeken dicsőíteni kell! Megszületetlen bár, mégis megjelenik, hogy indokolatlan kegyében részesítse a meghódolt uralkodókat szerte a világon. Csakis a kedvükért jelent meg tiszta bhaktáinak, a Yaduknak a családjában.
MAGYARÁZAT
Szerte az univerzumban a számtalan különféle bolygón számtalan uralkodó él: a napisten a Nap bolygón, a holdisten a Holdon, Indra a mennyei bolygón; aztán ott van Vāyu, Varuṇa, valamint sokan mások a Brahmaloka bolygón, ahol Brahmā él. Mindannyian az Úr engedelmes szolgái. Bármikor nehézség támad az univerzumok számtalan bolygójának irányításában, az uralkodók az Úr megjelenéséért imádkoznak, s az Úr meg is jelenik. A Bhāgavatam egy korábbi versében (SB 1.3.28) már megerősítette ezt:
- ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ
- kṛṣṇas tu bhagavān svayam
- indrāri-vyākulaṁ lokaṁ
- mṛḍayanti yuge yuge
Bármikor fenyegeti veszély az engedelmes uralkodókat, az Úr minden korszakban megjelenik. Tiszta, vegyítetlenül Őt szerető bhaktái kedvéért szintén alászáll. A meghódolt uralkodók és a tiszta bhakták mindig szigorúan követik az Úr irányítását, és sohasem tesznek olyat, ami ellenkezne a vágyaival. Az Úr éppen ezért mindig gondot visel rájuk.
A zarándoklatok célja az, hogy szünet nélkül emlékezzünk az Úrra, s ezért az Urat tīrtha-kīrtinek nevezik. Azért kell elmennünk a zarándokhelyekre, hogy lehetőséget kapjunk az Úr dicsőítésére. Noha más idők járnak, még manapság is vannak zarándokhelyek Indiában. Mathurāban és Vṛndāvanában például, ahol volt szerencsém élni, az emberek hajnali négy órától késő éjszakáig ébren vannak, s valamilyen módon állandóan az Úr szent dicsőségéről énekelnek. Az ilyen zarándokhelyek szépsége az, hogy az ember önkéntelenül az Úr szent dicsőségére emlékezik. Az Úr neve, híre, tulajdonságai, formája, kedvtelései és környezete mind azonosak az Úrral, ezért dicsőítése személyes jelenlétét idézheti föl. Bárhol és bármikor találkoznak a tiszta bhakták az Urat dicsőítve, ott kétségtelenül jelen van az Úr. Ő maga jelenti ki, hogy ahol tiszta bhaktái a dicsőségét zengik, Ő mindig jelen van.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének első fejezetéhez, melynek címe: „Vidura kérdései”.