HU/SB 3.1.9
9. VERS
- yadā ca pārtha-prahitaḥ sabhāyāṁ
- jagad-gurur yāni jagāda kṛṣṇaḥ
- na tāni puṁsām amṛtāyanāni
- rājoru mene kṣata-puṇya-leśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā–amikor; ca–is; pārtha-prahitaḥ–Arjuna tanácsára; sabhāyām–a gyülekezetben; jagat-guruḥ–a világ tanítójának; yāni–azok; jagāda–ment; kṛṣṇaḥ–az Úr Kṛṣṇa; na–soha; tāni–ilyen szavak; puṁsām–minden értelmes embernek; amṛta-ayanāni–olyan, mint a nektár; rājā–a király (Dhṛtarāṣṭra vagy Duryodhana); uru–nagyon fontos; mene–tekintetbe vette; kṣata–csökkenő; puṇya-leśaḥ–a legparányibb jámbor cselekedet.
FORDÍTÁS
Az Úr Kṛṣṇát, a világ lelki tanítómesterét Arjuna az összegyűltek színe elé küldte. Néhányak [például Bhīṣma] fülében színtiszta nektárként csengtek az Úr Kṛṣṇa szavai – nem úgy azokéban, akik az utolsó szálig felélték már múltbéli jámbor tetteik áldásait. A király [Dhṛtarāṣṭra vagy Duryodhana] ügyet sem vetett az Úr Kṛṣṇa szavaira.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa – az egész univerzum lelki tanítómestere – Arjuna követének szerepét vállalta magára, s Dhṛtarāṣṭra király udvarába indult, hogy békét kössön. Kṛṣṇa mindenki Ura, ám mivel egyben Arjuna transzcendentális barátja is volt, örömmel vállalta a követ szerepét, mintha csupán egyszerű barát lett volna. Ez a csodálatos abban, ahogyan az Úr tiszta bhaktáival bánik. Megjelent a király udvarában, s a békéről beszélt. Bhīṣma és a többi hatalmas hadvezér élvezettel hallgatta az üzenetet, hiszen az az Úr ajkáról hangzott el. Duryodhana azonban – apjával, Dhṛtarāṣṭrával együtt – már minden gyümölcsét learatta múltbeli jámbor tetteinek, így aztán nem vette kellőképpen komolyan az Úr szavait. Ez történik azokkal, akik nem tudnak olyan jótettet felmutatni, melynek jutalmát még ne nyerték volna el. A múltban elkövetett jámbor cselekedeteinek köszönhetően bárkiből könnyen egy ország királya lehet. Duryodhana és csatlósai azonban egyre kevesebb olyan jámbor tettet mondhattak magukénak, amelynek áldásait még nem kapták meg, ezért cselekedeteikből nyilvánvalóvá vált, hogy menthetetlenül el fogják veszíteni a birodalmat, hogy az a Pāṇḍavák kezébe kerüljön. Isten üzenete nektár a bhakták számára, ám az abhaktákról ugyanezt már nem mondhatjuk el. Az egészséges ember mindig édesnek találja a kandiscukrot, míg a sárgaságban szenvedő kimondhatatlanul keserűnek érzi az ízét.