HU/SB 3.10.15
15. VERS
- ādyas tu mahataḥ sargo
- guṇa-vaiṣamyam ātmanaḥ
- dvitīyas tv ahamo yatra
- dravya-jñāna-kriyodayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādyaḥ–az első; tu–de; mahataḥ–az Úrtól származó teljes kiáradásnak; sargaḥ–teremtés; guṇa-vaiṣamyam–az anyagi kötőerők kölcsönhatása; ātmanaḥ–a Legfelsőbbnek; dvitīyaḥ–a második; tu–de; ahamaḥ–hamis ego; yatra–ahol; dravya–anyagi összetevők; jñāna–anyagi tudás; kriyā-udayaḥ–a cselekedetek (munka) felébredése.
FORDÍTÁS
A kilenc teremtés közül az első a mahat-tattvának, vagyis az anyagi összetevők összességének teremtése, amelynek során a kötőerők a Legfelsőbb Úr jelenlétének köszönhetően kölcsönhatásba lépnek egymással. A másodikban a hamis ego jön létre, melyben felébrednek az anyagi elemek, az anyagi tudás és az anyagi cselekedetek.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úrból az anyagi teremtés érdekében létrejött első kiáradást mahat-tattvának hívják. A hamis azonosításnak, vagyis annak a felfogásnak, hogy az élőlény anyagi elemekből áll, az anyagi kötőerők kölcsönhatása az oka. E hamis ego miatt azonosítjuk a testet és az elmét a lélekkel. Az anyagi elemek, a tetthez szükséges képesség és tudás, mind a teremtés második részében jönnek létre a mahat-tattva után. A jñāna szó az érzékekre – a tudásszerzés forrásaira – és azok irányító istenségeire utal. A tetthez a cselekvő szervek és azok irányító istenségei tartoznak. Mindezek a második teremtésben jönnek létre.