HU/SB 3.12.3
3. VERS
- dṛṣṭvā pāpīyasīṁ sṛṣṭiṁ
- nātmānaṁ bahv amanyata
- bhagavad-dhyāna-pūtena
- manasānyāṁ tato ’sṛjat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā–láttán; pāpīyasīm–bűnös; sṛṣṭim–teremtés; na–nem; ātmānam–magának; bahu–sok öröm; amanyata–érzett; bhagavat–az Istenség Személyiségén; dhyāna–meditáció; pūtena–azáltal megtisztult; manasā–ilyen mentalitással; anyām–másik; tataḥ–ezek után; asṛjat–teremtette.
FORDÍTÁS
Brahmā bűnnek tekintette ezt a megtévesztő teremtést, így tette nem okozott neki sok örömet. Éppen ezért az Istenség Személyiségén meditálva megtisztította magát, majd a teremtés következő szakaszához látott.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā megteremtette ugyan a tudatlanság különféle hatásait, de nem volt elégedett e hálátlan feladat elvégzése során. Meg kellett azonban tennie, mert a feltételekhez kötött lelkek nagy többsége így akarta. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 15.15), hogy Ő jelen van mindenki szívében, és segít mindenkinek az emlékezésben vagy a felejtésben. Felmerülhet az a kérdés, miért segít a végtelenül kegyes Úr az egyik embernek az emlékezésben és egy másiknak a felejtésben. Az igazság az, hogy kegyét nem úgy adja, hogy valakivel szemben részrehajló, s közben ellenséges egy másikkal. Az élőlény az Úr szerves részeként részben független, mert részben rendelkezik az Úr minden tulajdonságával. Akinek van valamennyi függetlensége, tudatlanságának köszönhetően gyakran visszaél vele. Amikor az élőlény vissza akar élni függetlenségével, és a tudatlanságba akar süllyedni, a végtelenül kegyes Úr először megpróbálja őt megvédeni a csapdától. Amikor azonban az élőlény kitartóan zuhan a pokol felé, az Úr segít neki, hogy megfeledkezzen valódi helyzetéről. Az Úr segít a lefelé zuhanó élőlénynek eljutni a legalacsonyabb szintre, s ezzel lehetőséget ad neki, hogy meglássa, boldog lehet-e, ha visszaél a függetlenségével.
Az anyagi világban rothadó, feltételekhez kötött lelkeknek szinte mindegyike visszaél a függetlenségével, s ezért az ötféle tudatlanság sújtja őket. Az Úr engedelmes szolgájaként Brahmā amiatt, hogy szükség van rá, mindezt megteremti, de nem okoz neki boldogságot, hiszen az Úr bhaktájának az a természete, hogy nem szereti látni, amikor valaki eredeti helyzetéből a mélybe süllyed. Akik nem törődnek a megvalósítás ösvényével, minden lehetőséget megkapnak az Úrtól, hogy teljes mértékben hajlamaik szerint élhessenek, s Brahmā sikeresen elősegíti ezt a folyamatot.