HU/SB 3.12.2
2. VERS
- sasarjāgre ’ndha-tāmisram
- atha tāmisram ādi-kṛt
- mahāmohaṁ ca mohaṁ ca
- tamaś cājñāna-vṛttayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sasarja–teremtett; agre–először; andha-tāmisram–halálérzet; atha–akkor; tāmisram–a frusztrációból származó düh; ādi-kṛt–mindezek; mahā-moham–az élvezhető tárgyak fölötti tulajdonjog; ca–szintén; moham–illuzórikus felfogás; ca–szintén; tamaḥ–sötétség az önvalóról szóló tudásban; ca–valamint; ajñāna–tudatlanság; vṛttayaḥ–elfoglaltságok.
FORDÍTÁS
Brahmā először a tudatlanság tetteit hozta létre, mint amilyen az önámítás, a halál érzékelése, a frusztráció utáni düh, a jogtalan birtoklásvágy felfogása és az illuzórikus testi felfogás, amely annyit jelent, hogy az ember megfeledkezik valódi azonosságáról.
MAGYARÁZAT
Az élőlények különféle fajokban történő tényleges megteremtése előtt Brahmā azokat a feltételeket teremtette meg, amelyek között az élőlénynek az anyagi világban élnie kell. Ha az élőlény nem feledkezik meg kilétéről, lehetetlen az anyagi életkörülmények között élnie. Ezért az anyagi lét első feltétele az, hogy az élőlény megfeledkezzen valódi azonosságáról. Ha pedig megfeledkezik arról, ki is ő valójában, akkor egészen biztos, hogy félni fog a haláltól, noha a tiszta élőlény halhatatlan és születetlen. A felfogás, mely szerint az ember helytelenül az anyagi természettel tekinti magát azonosnak, okozza azt a valótlan elképzelést, hogy ő a birtokosa mindannak, amelyre egy felsőbb irányítás elrendezéséből szert tehet. Minden anyagi erőforrás azért áll az élőlény rendelkezésére, hogy békésen éljen, és végezze azokat a kötelességeit a feltételekhez kötött életben, amelyek az önmegvalósításhoz szükségesek. Amiatt azonban, hogy nincs tisztában valódi kilétével, a feltételekhez kötött lelket csapdába ejti a Legfelsőbb Úr tulajdona fölötti hamis birtokjog érzete. Ebből a versből kiderül, hogy Brahmā maga is a Legfelsőbb Úr teremtménye, s ő teremti meg az ötféle tudatlanságot, amely feltételekhez köti az élőlényeket az anyagi létben. Ha az ember megérti, hogy a feltételekhez kötött lelkek Brahmā varázspálcájának engedelmeskednek, akkor egyszerűen nevetséges az a gondolat, hogy az élőlény egyenlő a Legfelsőbb Lénnyel. Patañjali szintén elfogadja, hogy ötféle tudatlanság van, ahogyan azt a vers említi.