HU/SB 3.13.25
25. VERS
- niśamya te ghargharitaṁ sva-kheda-
- kṣayiṣṇu māyāmaya-sūkarasya
- janas-tapaḥ-satya-nivāsinas te
- tribhiḥ pavitrair munayo ’gṛṇan sma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśamya–miután meghallották; te–azok; ghargharitam–a rettentő hang; sva-kheda–sajnálkozásuk; kṣayiṣṇu–elpusztítani; māyā-maya–nagyon kegyes; sūkarasya–az Úr Vadkannak; janaḥ–a Janaloka bolygó; tapaḥ–a Tapoloka bolygó; satya–a Satyaloka bolygó; nivāsinaḥ–lakói; te–mindegyikük; tribhiḥ–a három Védából; pavitraiḥ–a minden szempontból áldásos mantrákkal; munayaḥ–nagy gondolkodók és bölcsek; agṛṇan sma–zengték.
FORDÍTÁS
Amikor a nagy bölcsek és gondolkodók, Janaloka, Tapoloka és Satyaloka lakói meghallották az Úr Vadkan rettentő hangját, amely a végtelenül kegyes Úr áldott hangja volt, szerencsét hozó mantrákat kezdtek énekelni a három Védából.
MAGYARÁZAT
A māyāmaya szó nagyon fontos ebben a versben. A māyā szó jelentése „kegy”, „sajátságos tudás” és „illúzió”. Az Úr Vadkan önmagában minden: kegyes, Ő minden tudás, és Ő az illúzió is. A hangra, amelyet e vadkan-inkarnációként megjelenve kiadott, védikus himnuszokkal válaszoltak a nagy bölcsek a Janalokán, a Tapolokán és a Satyalokán. E bolygókon a legfejlettebb intelligenciájú és legjámborabb élőlények élnek, akik, amikor meghallották a vadkan rendkívüli hangját, megértették, hogy ez a sajátságos hang nem származhat mástól, mint az Úrtól. Azzal válaszoltak hát, hogy védikus himnuszokat zengve imádkoztak Hozzá. A Föld bolygó az ingoványba merült, de a felsőbb bolygók lakói az Úr hangjának hallatán mind örvendezni kezdtek, mert tudták, hogy ott az Úr, hogy megmentse a Földet. Így aztán Brahmāt és a bölcseket – Bhṛgut, Brahmā többi fiát és a nagy tudású brāhmaṇákat – lelkesedés töltötte el, s együtt dicsőítették az Urat a védikus himnuszok transzcendentális hangvibrációival. A legfontosabb ezek közül a Bṛhan-nāradīya Purāṇa verse: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.