HU/SB 3.13.26
26. VERS
- teṣāṁ satāṁ veda-vitāna-mūrtir
- brahmāvadhāryātma-guṇānuvādam
- vinadya bhūyo vibudhodayāya
- gajendra-līlo jalam āviveśa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
teṣām–nekik; satām–a kiváló bhaktáknak; veda–minden tudás; vitāna-mūrtiḥ–a kiterjedés formája; brahma–védikus hang; avadhārya–jól ismerve; ātma–magának; guṇa-anuvādam–transzcendentális dicsőítés; vinadya–visszhangzó; bhūyaḥ–újra; vibudha–a transzcendentális tudással rendelkezőnek; udayāya–a felemelésért vagy az áldásért; gajendra-līlaḥ–játszott, mint egy elefánt; jalam–a víz; āviveśa–belépett.
FORDÍTÁS
A kiváló bhakták védikus imáira válaszolva újra felzendült az Úr hangja, majd mint egy elefánt, játékosan belevetette magát a vízbe. A védikus himnuszok az Úrról szólnak, s így megértette, hogy a bhakták Neki ajánlják imáikat.
MAGYARÁZAT
Az Úr, bármilyen alakban jelenik is meg, mindig transzcendentális, tudással és keggyel teli. Minden anyagi szennyeződést elpusztít, mert Ő maga a védikus tudás. Minden Véda az Úr transzcendentális formáját imádja. A védikus mantrákban a bhakták arra kérik az Urat, hogy távolítsa el a sugárzó ragyogást, mert az eltakarja előlük valódi arcát. Ez az Īśopaniṣad véleménye. Az Úrnak nincsen anyagi formája, ám formáját mindig a Védák szerint kell megérteni. A Védákat az Úr lélegzetének tekintik, amelyet Brahmā lélegzett be, aki először tanulta a Védákat. A Brahmā orrából kiáradó lélegzet idézte elő az Úr vadkan megjelenését, ezért az Úr vadkan-inkarnációja maga a Védák. A felsőbb bolygókon a bölcsek valódi védikus himnuszokkal dicsőítették az Úr inkarnációját. Ha az Úr dicsőítéséről van szó, tudnunk kell, hogy mindig a védikus mantrákat ismétlik a megfelelő módon. Az Úr elégedett volt, amikor e védikus mantrákat énekelték Neki, s hogy bátorítsa tiszta bhaktáit, még egyszer felzengett a hangja, aztán belevetette magát a vízbe, hogy megmentse az alámerült Földet.