HU/SB 3.15.23
23. VERS
- yan na vrajanty agha-bhido racanānuvādāc
- chṛṇvanti ye ’nya-viṣayāḥ kukathā mati-ghnīḥ
- yās tu śrutā hata-bhagair nṛbhir ātta-sārās
- tāṁs tān kṣipanty aśaraṇeṣu tamaḥsu hanta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–Vaikuṇṭha; na–soha; vrajanti–megközelíteni; agha-bhidaḥ–minden bűn elpusztítójának; racanā–a teremtésnek; anuvādāt–mint az elbeszélések; śṛṇvanti–hallani; ye–akik; anya–másik; viṣayāḥ–téma; ku-kathāḥ–csúnya szavak; mati-ghnīḥ–elpusztítja az intelligenciát; yāḥ–ami; tu–de; śrutāḥ–hallott; hata-bhagaiḥ–szerencsétlen; nṛbhiḥ–az emberek által; ātta–elvett; sārāḥ–az élet értékei; tān tān–az ilyen emberek; kṣipanti–bedobva; aśaraṇeṣu–minden menedék nélkül; tamaḥsu–az anyagi lét legsötétebb régiója; hanta–ó, jaj.
FORDÍTÁS
Milyen sajnálatos, hogy a szerencsétlen emberek nem a Vaikuṇṭha-bolygókról beszélgetnek, hanem olyan témákkal törődnek, melyek nem érdemesek arra, hogy meghallgassák őket, s amelyek megzavarják értelmüket! Azok, akik nem a Vaikuṇṭháról, hanem az anyagi világról beszélnek, a tudatlanság legsötétebb birodalmába kerülnek.
MAGYARÁZAT
A legszerencsétlenebb emberek az imperszonalisták, mert nem képesek felfogni a lelki világ transzcendentális változatosságát. Nem mernek beszélni a Vaikuṇṭha-bolygók szépségéről, mert azt gondolják, hogy a változatosság anyagi tulajdonság. Azt hiszik, hogy a lelki világ tökéletesen üres, azaz ott nincsen változatosság. Erről a mentalitásról a vers azt mondja: ku-kathā mati-ghnīḥ, ami annyit jelent, mint „a hitvány szavak megzavarta értelem.” Ez a vers elutasítja az ürességről és a lelki világ személytelen helyzetéről szóló filozófiákat, mert azok megzavarják az ember intelligenciáját. Hogyan lehetséges, hogy az imperszonalista és az ürességet hirdető filozófus erre az anyagi világra gondol, amely változatossággal teli, s aztán kijelenti, hogy a lelki világban nincsen változatosság? Azt mondják, ez az anyagi világ a lelki világ eltorzult tükörképe. Ha a lelki világban nem lenne változatosság, akkor hogy lehet jelen az ideiglenes változatosság az anyagi világban? Az a tény, hogy az ember képes az anyagi világ fölé emelkedni, nem vonja magával azt, hogy nincsen transzcendentális sokszínűség.
A Bhāgavatam – különösen ez a vers – kihangsúlyozza, milyen szerencsések azok, akik a lelki ég és a Vaikuṇṭhák valódi lelki természetéről beszélgetnek, és megpróbálják azt megérteni. A Vaikuṇṭha-bolygók változatosságáról az Úr transzcendentális kedvteléseivel kapcsolatban írnak. Az emberek azonban ahelyett, hogy arra törekednének, hogy megértsék az Úr transzcendentális hajlékát és lelki cselekedeteit, inkább a politikával és az anyagi gyarapodással törődnek. Megállapodásokat kötnek, találkozókat és megbeszéléseket tartanak, hogy megoldják a gondjaikat ebben a világban, ahol csak néhány évig maradhatnak, ám a Vaikuṇṭha-világ lelki helyzetét nem akarják megérteni. Ha szerencsések, felébred bennük az vágy, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez, de mindaddig, amíg nem értik meg a lelki világot, továbbra is ebben az anyagi sötétségben kell rothadniuk.