HU/SB 3.15.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

ye ’bhyarthitām api ca no nṛ-gatiṁ prapannā
jñānaṁ ca tattva-viṣayaṁ saha-dharmaṁ yatra
nārādhanaṁ bhagavato vitaranty amuṣya
sammohitā vitatayā bata māyayā te


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ye–azok; abhyarthitām–kívánt; api–bizonyára; ca–és; naḥ–általunk (Brahmā és más félistenek által); nṛ-gatim–az emberi életforma; prapannāḥ–elérte; jñānam–tudás; ca–és; tattva-viṣayam–az Abszolút Igazságról szóló téma; saha-dharmam–a vallásos elvekkel együtt; yatra–ahol; na–nem; ārādhanam–imádat; bhagavataḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vitaranti–bemutat; amuṣya–a Legfelsőbb Úrnak; sammohitāḥ–megtévedve; vitatayā–mindent átható; bata–ó, jaj; māyayā–az illuzórikus energia hatására; te–ők.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.


MAGYARÁZAT

Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az embernek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie a Kṛṣṇa-tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legrátermettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az életben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem kezdi el a Kṛṣṇa-tudat folyamatát az emberi életformában, az illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.