HU/SB 3.15.39
39. VERS
- kṛtsna-prasāda-sumukhaṁ spṛhaṇīya-dhāma
- snehāvaloka-kalayā hṛdi saṁspṛśantam
- śyāme pṛthāv urasi śobhitayā śriyā svaś-
- cūḍāmaṇiṁ subhagayantam ivātma-dhiṣṇyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛtsna-prasāda–megáldani mindenkit; su-mukham–áldást osztó arc; spṛhaṇīya–kívánatos; dhāma–menedék; sneha–szeretet; avaloka–ránézve; kalayā–kiterjesztve; hṛdi–a szívben; saṁspṛśantam–megérintve; śyāme–az Úrnak, akinek színe feketés; pṛthau–széles; urasi–mellkas; śobhitayā–díszítve; śriyā–a szerencse istennője; svaḥ–mennyei bolygók; cūḍā-maṇim–csúcs; subhagayantam–szerencsét terjesztve; iva–mint; ātma–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; dhiṣṇyam–lakhely.
FORDÍTÁS
Az Úr minden boldogság tárháza. Kedvező jelenléte mindenkire áldást hoz, szerető mosolya és pillantása pedig a szív legmélyére hatol. Gyönyörű testének színe feketés, széles mellkasa a szerencse istennőjének nyugvóhelye, aki az egész lelki világot, a mennyei bolygók csúcsát dicsőíti. Úgy tűnt, az Úr Maga árasztja a lelki világ szépségét és jó szerencséjét.
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr megérkezett, mindenkivel elégedett volt, s ezért mondja a vers: kṛtsna-prasāda-sumukham. Az Úr tudta, hogy még a bűnös ajtónállók is tiszta bhaktái, annak ellenére, hogy akaratlanul is sértést követtek el más bhakták lábai ellen. Az odaadó szolgálatban nagy veszélyt jelent, ha valaki megsért egy másik bhaktát. Az Úr Caitanya éppen ezért azt mondta, hogy sértést elkövetni egy bhakta ellen éppen olyan, mint szabadon engedni egy őrült elefántot; ha egy őrült elefánt beront egy kertbe, minden növényt letipor. A tiszta bhakta lábai ellen elkövetett sértés ehhez hasonlóan véget vet annak a helyzetnek, amelyet az ember az odaadó szolgálatban elért. Az Úr nem érezte Magát megbántva, mert őszinte bhaktájától semmilyen sértést sem vesz komolyan. Ám a bhaktának nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy sértést kövessen el egy másik bhakta lábainál. Az Úr mindenkivel egyenlően bánik, ugyanakkor azonban szíve leginkább bhaktája felé hajlik, ezért ugyanolyan kegyesen pillantott a sértést elkövetőkre, mint a megsértettekre. Az Úr korlátlan számú transzcendentális tulajdonsága miatt viselkedik így. Derűs viselkedése a bhaktákkal olyan kellemes és szívmelengető volt, hogy már mosolyához is vonzódtak. Ez a vonzódás nemcsak az anyagi világ minden felsőbb bolygója számára volt dicsőséges, de azokon túl a lelki világ számára is. Az emberi lénynek általában arról az eredeti állapotról sincsen elképzelése, amely a felsőbb anyagi bolygókat jellemzi, ahol a körülményeket tekintve minden sokkal jobb, ám a Vaikuṇṭha-bolygó annyira kellemes és mennyei, hogy egy drágakövekből álló nyaklánc fő drágakövéhez vagy medáljához hasonlítják.
A versben a spṛhaṇīya-dhāma szavak azt jelzik, hogy az Úr minden öröm tárháza, mert Ő az, aki rendelkezik minden transzcendentális tulajdonsággal. Noha akik a személytelen Brahmanba olvadás boldogságára vágynak, e tulajdonságok közül csupán néhányra akarnak szert tenni. Vannak más jelöltek, akik az Úr személyes társaságára vágynak mint szolgái. Az Úr olyan kegyes, hogy mindenkinek menedéket nyújt – az imperszonalistáknak és a bhaktáknak egyaránt. Az imperszonalistáknak személytelen Brahman-ragyogásában ad menedéket, míg a bhaktáknak saját lakhelyén, a Vaikuṇṭhalokákon. Az Úr különösen kedveli bhaktáját, s pusztán azzal, hogy rámosolyog és rápillant, szívének mélyére hatol. Az Urat a Vaikuṇṭhalokán ezer és ezer szerencseistennő szolgálja szüntelenül, ahogy azt a Brahma-saṁhitā is leírja (lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam). Ebben az anyagi világban már akkor dicsőség övezi az embert, ha a szerencse istennője egy parányit is kedvez neki. Könnyen elképzelhetjük hát, milyen dicsőséges Isten birodalma a lelki világban, ahol ezer és ezer szerencseistennő végez közvetlen szolgálatot az Úrnak. A vers másik jellegzetessége, hogy egyértelműen kimondja, hol helyezkednek el a Vaikuṇṭhalokák. A mennyei bolygók összessége fölött, melyek a Nap bolygó fölött találhatók az univerzum felső határánál, s melyeket Satyalokaként vagy Brahmalokaként ismernek. A lelki világ az univerzumon túl található, ezért a vers kijelenti, hogy a lelki világ, a Vaikuṇṭhaloka, minden bolygórendszer csúcsa.